Idézetek a fejlődésről
A kudarc lehetővé tette számomra, hogy az elképzeléseimet a lehetőségeimhez igazítsam.
Hiszem, hogy a leghathatósabb tanulás, ha mind a kudarcot, mind a sikert megtapasztaljuk. Szinte lehetetlen bármit megtanulni anélkül, hogy ne kísérleteztél volna az út során, és ne építetted volna újra magad az elkerülhetetlen felsülések után. Nem tanulhatsz meg focizni könyvből, nem tanulhatsz meg zongorázni, ha csak a kottákat tanulmányozod, és nem tanulhatsz meg főzni receptek olvasásával.
Alapszinten minden tudás a bukásból ered. Gondolj egy kisgyerekre, aki járni tanul. Először kúszni kezd, aztán sok kudarc árán mesteri szintre emel egy olyan képességet, amelyet felnőttként természetesnek veszünk. Ahogy a gyerek növekszik, minden új teljesítményt - a labda elkapásától kezdve a számolásig - ugyanúgy tanul meg: addig kísérletezik, amíg sikeressé nem válik. Nem várhatjuk el egy gyerektől, hogy mindent elsőre tökéletesen csináljon, ahogyan az összetett feladatokat vállaló felnőttektől sem, hogy elsőre sikeresek legyenek.
Minél több problémát vállalunk fel, annál magasabban és tökéletesebben tudjuk megoldani őket, és annál inkább képesek leszünk lehetőségként tekinteni rájuk.
Az élet nem pusztán a halállal dacolást jelenti. Azt is jelenti, hogy önmagunkkal dacolunk, hogy ragaszkodunk az átalakuláshoz.
A lényege a haladásnak a nagyra törés.
Ha egy embert olyannak veszünk, mint amilyen, tulajdonképpen rosszabbá tesszük, de ha olyannak vesszük őt, amilyennek lennie kell, akkor azzá tesszük őt, amivé lehetne.
A hernyó csodálatos, de ha nem lépne tovább - ha úgy döntene, hogy a jó számára elég jó - , akkor bizony sokat veszítenénk, mert nem láthatnánk, milyen gyönyörű pillangóvá fejlődik.
Az alkotási folyamatnak sosincs vége: ahogy az ember változik, már más szemszögből néz, másként fogalmaz meg sok mindent, más lesz a mondanivalója is.
A hibák révén tanulunk.
Paradox módon akkor tanuljuk meg, hogyan legyünk többek annál, mint amik addig voltunk, amikor szabadon cselekszünk, a cselekvés kedvéért, és nem felsőbbrendű célok érdekében.
A növényekhez hasonlóan mi is a fény tele fordulva próbálunk növekedni. Másképp fogalmazva: nem arra törekszünk, hogy megszerezzünk valamit, ami hiányzik az életünkből, hanem hogy felismerjük azt, amivel eddig is rendelkeztünk, részünk volt, csak nem hasznosítottuk. Ez az életünk helyes, pozitív megközelítése - ha ugyanis megteremtjük magunknak a megfelelő körülményeket, a növényekhez hasonlóan mi is növekedni, fejlődni fogunk.
A tanulásnak van szigorú alternatívája: az evolúció. Ha egy faj unos-untalan nekirohan a sziklafalnak, akkor kihal, és mások foglalják el az életterét. Esetleg haszonállatként tenyésztik, mert könnyebb bánni az ilyen ostoba jószággal. Ez is egy opció, csak sajnos az evolúció nagyon lassan termeli ki az új megoldásokat. Az ember legnagyobb előnye, hogy az eszével fel tudja gyorsítani ezt a folyamatot.
Ha felértél a hegy csúcsára, folytasd a mászást.
Engedd meg magadnak, hogy önmagadon keresztül tévedhess, ugyanis csak a saját hibáidból tudsz tanulni. Ha sokat hibázol, sok esélyed van a tanulásra, de figyelj arra, hogy egy hibát lehetőleg csak egyszer kövess el.
Facebook
Pinterest