Idézetek az emberismeretről
Az emberek (...) azt hiszik, érdektől vagy logikus gondolkodásuktól vezettetve cselekszenek, és nem tudják, hogy a logika, a boldogság keresése vagy az érdek országonként változik formában és irányban egyaránt.
Olyan időszakot élünk, amikor az emberek nem kíváncsiak a valóságra, hanem menekülnek előle és inkább szórakozni vágynak.
A legtöbbször az vagy, aminek hisznek.
Londonban nagy a köd és sok a komoly ember. Hogy a nagy köd van a sok komoly embertől, vagy a sok komoly ember van a nagy ködtől, azt nem tudom.
A hiúság indulata: ha ez a vad az emberek szemében egyszer fölemeli a fejét, jobban kell félni, mintha oroszlánok vagy tigrisek emelgetnék a pusztában.
Olyan nagy a világ s mégis olyan nehezen férnek meg benne az emberek.
Az ember tragédiája nem vadságában és kegyetlenségében, hanem a téveszmék, illúziók és káprázatok iránti fogékonyságában áll.
Az emberek csak ritkán hálásak hiszékenységük leleplezéséért.
Az emberek zokon veszik, ha rámutatunk arra, hogy meg sem közelítik a probléma sokrétűségét, nem is sejtik, mi van a fodrozódó felszín alatt.
Az emberek a politikára panaszkodtak, az adóprésre, öreg feleségük rigolyáit panaszolták, vagy a hivatalfőnök zsörtölődő önkényével magyarázták boldogtalanságukat. De a valóságban a legtöbb emberi baleset igazi oka az volt, hogy gyávák voltak érzéseikhez, és túlbecsülték azokat.
A világ bármely táján ugyanazok az emberi örömök, bánatok, erények és gyarlóságok.
A gondolkodás képessége számunkra egyszerre áldás és átok, mégis ez tesz bennünket azzá, akik vagyunk.
Nem az határozza meg emberségünket, hogy milyennek látszunk, hanem az, hogy mik vagyunk.
A nagy és fontos pillanatokban, életbevágó eseményeknél az emberek tulajdonképpen alig beszélnek. Egy-egy szót ha szólnak, egy-egy tekintetet váltanak, de ez a pár szó, a szemeknek ez a nézése többet mond mindennél.
Természetes, hogy az egyik ember így látja a világot, a másik meg úgy. Akkor van gond, ha ezt nem tudjuk megbeszélni.
Facebook
Pinterest