Idézetek az életről
Futok az életemért - még ha nem is hiszem, hogy megéri élni.
Még ha ez az élet nem is az, amit szeretnék, attól még igenis lehet értékes.
Az ember eredeti és örök igénye a Thanatosz, az állandóság, a változatlanság, a személyes létezés elpusztíthatatlansága.
Az élet simán és kellemesen zajlik, és akkor egyszerre csak valami kizökken. A zökkenő lehet valami apróság is. De vannak súlyos esetek is. Ilyenkor jössz rá, hogy okosabb, ha egy pillanatra megpihensz, és elgondolkozol azon, mit is csinálsz, mik a fontos dolgok az életedben, és ami a legfontosabb, gondold végig, merre tartasz.
Százszor is el akartam emészteni magam, de hát szerettem az életet. Ez a furcsa gyengeség talán leggyászosabb hajlandóságunk: mert hát van-e butább dolog, egyre hordanunk azt a terhet, amelyet bármikor eldobhatnánk; borzadozunk létünktől, s mégis ragaszkodunk a léthez; egyszóval simogatjuk azt a kígyót, amelyik egyre mar bennünket, mígnem aztán egy szép napon a szívünket is megeszi?
A halál nem mást jelent számára, mint pimasz kihívást. Pedig az igazi legpimaszabb kihívás maga az élet.
Az emberi élet olyan, mint egy rövidke felvillanás. Úgy kellene élnünk, hogy akármit is csinálunk, szeressük. Ebben a múló életben az ember ostobasága, ha arra kényszerül, hogy olyat tegyen, amit nem szeret - csak azért, hogy szenvedjen.
Akiknek nem fáj az élet, azok a halál gondolatát is könnyebben viselik el.
Élet ez?! Ez?! A harag, gyűlölet, gonoszvágy? Ezek a szánalmas vonások főként a lidércekre jellemzőek, akik abszolút nem tekinthetők sem élőnek, sem embernek. Egy Fulghum nevű író szerint nem az élet értelme a fontos, hanem az életben rejlő értelem.
Porto-Riche így szólt egyszer hozzám: "Fiam, elfecséreltem az életemet. Szórakoztam. Nem dolgoztam." Azt feleltem: "Renan így beszélt: barátaim, elfecséreltem az életemet. Dolgoztam. Nem szórakoztam."
Az élet egyszerű. Minél bonyolultabbnak hiszi valaki a sajátját, annál kevésbé van tisztában valós helyzetével. Ezt hosszú ideig nem értettem. De most már értem. Az ember vagy éhes, vagy jóllakott. Az ember vagy egészséges, vagy beteg. Az ember vagy hű a feleségéhez, vagy nem az. Az ember vagy él, vagy halott. Én élek. Panaszkodunk a dolgok bonyolultságára, a szürke erkölcsi árnyalataira, de közben menedékre lelünk ezekben. A kuszaság menedék a választás elől, és így a cselekvés elől is. A legtöbb helyzetben az emberek többsége szíve szerint nem tenne semmit. Sic transit gloria mundi. - Semmi sem örök. Így múlik el a világ dicsősége.
A létezés egésze mindenki számára állandóan és tökéletesen nyílt, és mindenki annyit él belőle, amennyit akar.
Az élet nem fogy el. Az életet nem lehet más elől elélni. Az élet abban az arányban gazdagszik, amilyen arányban elszórják.
Furcsa, hogy az élet egyszerre lehet alávaló és csodás.
Mindenkinek megvan a saját útja, és ezt az utat sajnos mindenkinek magának kell megkeresnie.
Facebook
Pinterest