Idézetek az egykedvűségről
Nem hiszek az unalomban. Az unalom az, ha várjuk, történjék valami.
Az élet ingaként leng a fájdalom és az unalom között.
Néha unatkozol, néha izgulsz, gyakran türelmetlenül lesed az órádat, várod, hogy múljon az idő. Így, ilyen siváran pereg le a por életed homokóráján. Percek, órák, napok, néha hónapok kincseit szórod szerteszét, nem is veszed észre, milyen csodában élsz.
A harmónia ugyanolyan unalmas egy idő után, mint a ritmus. A dráma, a vígjáték, az üldögélés, a munka, a semmittevés. Minden unalmas, amiről tudjuk, hogy micsoda.
Csak a dolgok emlékét látod, ezért unatkozol. Az unalom pedig az élet tudatának alapvető hiánya; az unalom az elmébe zárt tudat. Először el kell veszítened az elmédet, hogy eljuthass az érzékeidhez.
Agyunk fél az unalomtól, és úgy tűnik, önmagában ezért is szeret szeretni.
Csak a felnőttek képesek rá, hogy olyan unalmas dolgot, mint a séta, a hobbijuknak tekintsenek.
Sajnálatos módon a vallás, mint egész létünk is, többnyire unalmas. Egészen addig, míg nem az. Akkor meg könyörög az ember, hogy legyen unalmas megint.
Amikor elsős voltam, nagyon szerettem iskolába járni. Pedig sokan ijesztgettek, hogy majd olyan unalmas lesz, de éppen az volt az érdekes, hogy minden milyen unalmas. Most minden tanár igyekszik érdekes órát tartani, csoportmunka, kvízjátékok, oké... De most már kicsit unalmas, hogy minden érdekes.
Nem lehetsz maradéktalanul őszinte valakivel, mert unalmassá válsz.
A zenetanuláshoz kell bizonyos tolerancia az unalom és a hibák iránt.
Minden könyv valamilyen helyzetben születik, és a könyvnek nem árt, ha ez a helyzet nem unalmas.
Nehéz a tudományok útja, kezdete darabos és unalmas, elrettenti a félénket, és leveri az erőset is.
Tartsd az eszedben, semmi sem olyan unalmas, mint a ragaszkodás.
Az élet vagy veszélyes, vagy unalmas. Tessék választani. Igazán felnőtt ember az, aki megtanul unatkozni, anélkül, hogy megsértődnék ettől az állapottól.
Facebook
Pinterest