Idézetek az egykedvűségről
Egy élet nagyon is lehet egyszerre üres és rövid. Szánalmasan csordogálnak a napok, nem hagyván maguk után nyomokat, emlékeket; és aztán egyszer csak végük szakad.
A végtelenített unalom nem tartható állapot; előbb vagy utóbb sokkal fájdalmasabb érzékeléssé, nagyon is létező fájdalommá alakul át.
Az életnek nem csak a halál vethet véget.
Idekint, a dróton kívül (mondhatni Európában) egyik fő gondunk épp az idő: hogyan osszuk be, hogyan használjuk ki, hogyan zsúfoljuk belé rengeteg tennivalónkat. Odabent, a dróton belül (mondhatni Keleten) az volt a kérdés: mit kezdjünk vele? Miképpen üssük agyon, rövidítsük meg, miképpen töltsük ki valamivel, akármivel, mert iszonyatosan üres volt, üres és hosszú, akár egy kiapadt folyómeder, vagy ellenkezőleg, mint egy felduzzadt holtág: ott pangott, bugyborgott, böfögött körülöttünk, sehogy sem akart lecsorogni.
Jobb egy szenvedély hevében a másvilágra jutni, mint szaporodó, unalmas évek súlya alatt elhervadni.
A színháznak egyetlen halála van, az unalmas ember.
Az abszolút hatalom a tökéletes unalommal egyenlő.
A mai szülők 20 év alatt akarják felkészíteni a gyerekeiket az életre ahelyett, hogy megtanítanák őket arra, hogyan tudnak egy életen át alkalmazkodni a változó körülményekhez. És azon sem igen gondolkodnak, mit tesznek akkor, ha a gyerekeik már felnőtt emberek lesznek. Végképp elmúltak azok az idők, amikor csak azért élt és dolgozott az ember, hogy felnevelje a gyerekeit, majd a szó szoros és átvitt értelmében nyugalomba vonult. Napjainkban azok a szülők, akiknek a gyermekei már elhagyták a szülői házat, egyfolytában azon törik a fejüket, mivel töltsék ki a hosszúra nyúlt életet.
Eddig feketének és fehérnek láttam a világot, de hirtelen minden szürke lett.
Nem a fájdalom, a veszteség a legnehezebb, persze mind nagyon nehéz, de a legnehezebb az, mikor az élet már nem tartogat több meglepetést.
A legtöbb ember ebben az országban úgy él, hogy bejár az irodába, fizeti a hitelt, hétvégén lemegy anyósékhoz, nyáron meg a Balatonra. A vizet műanyag palackban vásárolja, azt eszi, ami épp akciós a boltban, azt nézi, amit a tévében adnak. Azt hiszik, mekkora királyok, pedig csak az ínyük sorvadt és a körmük nőtt ezen a héten is. Nem tudják, hogy miről is szól az igazi élet.
A szolgálatkész ember azt szeretné, ha élete országútja sima és zökkenőmentes lenne. A mottója így szól: "Békét bármi áron." Csakhogy túl nagy árat fizet ezért.
Minden unalmas. Téged érdekelne, hogy élni szar kicsit? Ugye, hogy nem.
Akármerre nézünk, szürkeség és jelentéktelenség vesz körbe. Még az is, ami szépen indul, hamar unalomba fullad, ebbe az emberi rítusba, ebbe az unalmas ritmusba, amit életnek neveznek.
Nincs rosszabb a mások által figyelemre se méltatott, észrevétlenül eltelő életnél.