Egészséggel kapcsolatos idézetek
Egy szervezet addig marad egészséges, amíg tudata ellátja és hordozza valamennyi testrészét és szervét. Ahol visszavonul, mert nem akar többé szembenézni az adott szerv által képviselt témával, betegség alakul ki. Ezért is lehetséges a betegségek tüneteiből a háttérbe szorított tudati témára és az ehhez tartozó életfeladatra következtetni. Ha valaki kiszorít bizonyos témákat, kérdéseket az életéből, egyre több beteg rész keletkezik benne és egyre nehezebb lesz az élete. Ha a tudat egészen kivonul egy adott területről, mert az érintett teljes mértékben felad egy problémát, a szerv felmondja a szolgálatot és ki kell cserélni - vagy szó szerint, vagy csak a funkciójában. Ha a lélek egészen kivonul a testből, halálról beszélünk, ami gyakran már az érintett életében, fokozatosan bekövetkezik.
Tudományos szempontból az ima megőrzi az egészséget és egészségessé tesz, vallásos szempontból pedig segít az imádkozónak és azoknak, akikért az ima szól.
Bármi ellen harcoljunk is, a harc sosem tépi ki a probléma gyökerét. Erőszakkal semmit sem lehet kitörölni a világból. Ha allopátiás, azaz tüneteket kezelő módszerekkel próbáljuk megszüntetni a panaszokat és a betegségeket, arra az oldalra toljuk őket, ahol csak még veszélyesebbé válnak.
Ha szerencsés vagy, gyógyulásod az elvárt formában fog történni. Ha igazán szerencsés vagy, gyógyulásod olyan formában jön majd, melyről nem is álmodtál - olyanban, melyet az Univerzum kifejezetten neked tartogat.
Ha valaki elégedetlen az életével, a változtatás a mentális egészség jele.
Nem mindenkinek adatik meg az istenhit, de minden ember hihet magában - ez gyógyulásunk legfőbb titka.
Ha hisz bennem (az orvosában), hisz a gyógyulásában, akkor ez a hit az, ami majd meggyógyítja.
A lelket kell meggyógyítani ahhoz, hogy a sejtek egészségesek legyenek.
Hát igen, a betegek különbözőek. Vannak köztük könnyű, és nehéz esetek. (...) De kinek volt könnyű eset? (...) Az orvosnak, aki, ép, erős, egészséges, s aki a műtét után is egészséges marad. De annak, akinek lábát kell adnia az életéért, mindig nehéz az elhatározás. Egyik sem lehet biztos benne, mi könnyebb: elpusztulni, vagy rokkantan élni tovább.
- Azt táplálják belénk, hogy csak soványan lehetünk sikeresek. - Nem. Azt, hogy aki sovány, az nézhet ki jól, és a világunk azokat szereti, akik valamennyire jól néznek ki. - Azt kéne üzenni nekik, hogy az egészség a lényeg.
Az egészség nem más, mint ajtókat, ablakokat nyitni a világra.
Az orvosi kezelés csaknem olyan szolgai módon divatfüggő, mint a női öltözködés.
Fiatal volt, majd kicsattant az élettől, és ezt maga is jól tudta. Bizonyára ezért kacagott. Mert olyan jó fiatalnak és szépnek lenni, és a halálról fecsegni ostobaságokat.
Folyvást rohanunk, soha meg nem állunk. Még arra sincs időnk néhanap, hogy a tenyerünkbe rejtsük arcunk, összeszedjük magunkat egy-egy percre és szembenézzünk a kérdéssel: mi végre tesszük? Napjaink vágtató tempója, felfokozott életritmusa feszült nyugtalansággal tölt el bennünket. De nem a fizikai fáradtság az igazi baj, hanem a lelki rendezetlenség. Már-már a belső megsemmisülés érzése. S ennek hiába ismerjük a diagnózisát, a gyógymódot nem tudjuk receptre felíratni. Az orvoslással mi szolgálhatunk egymásnak. Az ember az ember patikája.
Egy betegség mindig azt jelzi, hogy válság van. Tanulnunk kell ebből a válságból, hogy utána felálljunk és megerősödve folytassuk, ahol abbahagytuk.