Egészséggel kapcsolatos idézetek
A gyógyulás (...) nem tudomány, hanem a természetnek való udvarlás művészete.
Ahol az egész gyengélkedik, lehetetlen, hogy a rész egészséges legyen.
Egy csipet megelőzés többet ér, mint száz mázsa gyógyítás.
Vannak, akik haláluk napjáig élnek, és vannak olyanok is, akik a diagnózis napján meghalnak. Az egyik legfontosabb dolog, amire emlékezni érdemes, hogy tudományosan bizonyított tény: az optimista szemléletű emberek tovább élnek.
Ha évente egyszer, január elsején olyan újévi fogadalmat szeretne tenni, amely teljesíthető, rendkívül nagy hatású, és egész esztendőben betartható, akkor tegye önmaga egyedüli, személyes felelősségévé az egészségét az év minden egyes napján, bármit is hozzon az élete!
Ha nincs egészsége, semmije sincs. Ha viszont jó egészségnek örvend, akkor szinte bármire képes lehet.
A gyógyuló ember tekintete az igazi: elkezd látni. Látja, azt, hogy hány csoda és milyen szenvedés kell ahhoz, hogy az ember kimásszon a pokolból, feltámadjon a halálból. (...) Akit megcsap a mulandóság szele, rájön, milyen csoda élni.
Semmi sem olyan hasznot hajtó, mint egy olyan termék, amelytől sokan teljes mértékben függenek.
A betegség nem úgynevezett "jó". De például, aki volt valaha csecsemő, visszakerül vele az anyja ölébe, kialhatja magát végre, kap enni-inni, kiszolgálják, heverhet nyugton. Annyit alhat megint, amennyi alvás kell neki. Visszamerül a született kiváltságaiba. Király és titok. Gyengédség veszi körül és szolgálat. És ha csak lagymatag, tessék-lássék módra is; és ha álszent, beidegzett képmutatásból is; annyi baj legyen: jelzést kaptál az eredeti egyedülálló helyzetedről. Helyrebillen a világ: körülötted kering megint. Az embernek cseléd kell és nem parancsnok. Mindenkinek, a gyengének is, az erősnek is. A többi ember részéről. Születésed pillanatától fogva, és mindvégig is, segítségre van szükséged. Segítségre, mégpedig az élethez.
A száj fog nélkül olyan, mint a malom kő nélkül, s a fog sokkal becsesebb magánál a gyémántnál.
Még akkor is, ha az orvos csak a testi tüneteket ismeri, gyakran csak félig ismeri a bajt, amelynek gyógykezelésére fölkérték. A betegség látszólag különálló valami, és mégis... talán csak egy lelki baj kifejezése.
Akinek szíve és esze van, annak minden testi nyavalyája is szorosan összefügg belső élete bajaival.
Amit elképzelünk, meg is valósul! (...) A vidámság és a jókedv pedig a legerősebb fegyver a betegségek ellen.
Semmi sem fontos az emberi lélek betegségeinek kezelésénél, egyedül csak az, hogy a beteg higgyen. (...) És főként: higgyen a saját gyógyulásában. Abban, hogy célja és föladata van még az életben, amit el kell végeznie. Aki mindezt nyújtani tudja a betegnek, az gyógyít.
Sok tekintetben a gazdag nőknek a legrosszabb. Az orvosok ellátják őket rengeteg porral, kapszulával, mindenféle élénkítőszerekkel meg nyugtatókkal, amikre igazából semmi szükségük sincs. A falusi asszonyok sokkal egészségesebbek, mert nem foglalkoznak unos-untalan az egészségükkel.