Egészséggel kapcsolatos idézetek
A betegség egyik hátránya, hogy kénytelenek vagyunk többet foglalkozni magunkkal, mint azokkal, akiket szeretünk.
A depresszió nem más, mint a "szív szemének" vaksága - vagyis a szeretet hiánya.
De ott a kutya elásva, hogy hiába látott az ember egy tucat vagy két tucat másik embert májzsugorban döglődni, a legracionálisabb pillanatában sem hiszi el saját magáról, hogy ő ugyanúgy végezheti.
Igazán jó orvos csak az lehet, aki a dolgok mélyére hatol.
Az egészség nagy kincs, az egyetlen, amely arra érdemes, hogy ne csak időt, verejtéket, fáradtságot, vagyont vesztegessünk rá, de még életünket is kockára tegyük a nyomában, hiszen nélküle az élet csak szánalmas botrány. Nélküle kéj, bölcsesség, tudomány, erény elfakul és elernyed...
Önhipnózis, anélkül, hogy tudna róla. Egy talizmán, feszület a tenyerében: ám legyen meg Krisztus akarata. Feleannyi idő alatt felgyógyul, mint egy ugyanilyen eset, amelyiknek nincs hite.
Valójában már régen meggyőződtem róla, hogy bár minden hivatás szükséges és tisztes, csak azok, akik nem kényszerülnek semelyik pálya követésére sem, rendszeres életmódot folytatnak vidéken, maguk döntik el mindennek az idejét, kedvük szerint élnek a maguk birtokán, és nem gyötrik magukat azzal, hogy magasabbra törjenek, amint mondom, csakis az ő osztályrészük megtartani az egészséges s jó külső áldását, ameddig csak lehetséges: aki nem tartozik közéjük, az bizony sokat veszít az előnyös megjelenéséből, amint már nem egészen fiatal.
Árendás doktor tréfásan mondta ugyan, de komolyan gondolta, hogy a betegek jelentős hányada hipochonder. Az ilyeneknek nincs társaságuk, nincs barátjuk, nem tudják kibeszélni magukat, így önmagukkal foglalkoznak, és mindenük fájni kezd.
Meggyógyítani csak azt az embert lehet, aki maga is meg akar gyógyulni.
A műtét utáni első 24 óra mindig kritikus. Minden levegővételt, minden termelt folyadékot pontosan lejegyeznek és elemeznek. Ennek örülnek, vagy megsiratják. De mi történik 24 óra elteltével? Mi történik, ha az első napból második lesz és a hetekből hónapok? Mi történik, ha elmúlik a közvetlen veszély, ha levették a gépeket és az orvosok és nővérek hada eltűnik? A műtéttel megmentenek, de a lábadozáskor, a műtét után gyógyulsz meg. De mi lesz, ha mégsem? Minden műtét célja a teljes felépülés, hogy jobb állapotban kerüljünk ki, mint ahogy bekerültünk a kórházba. Néhány beteg gyorsan gyógyul és azonnal megkönnyebbülhet, másoknak a gyógyulás fokozatosan megy végbe és akár hónapokkal vagy évekkel később jössz rá, hogy többé már nem fáj. Szóval az az igazi kihívás, hogy türelmesek legyünk a műtét után, de ha túlélted az első heteket és hónapokat a műtét után, ha hiszel abban, hogy felépülhetsz, akkor visszakapod az életed. De sajnos, túl sok a "ha".
A végtelenség érzéséből könnyű az embernek gazdálkodnia, de a betegség riasztása után, a megsejtett végességből már bajosabb. Illene beosztani az időt, megválogatni az elolvasandó könyveket, finoman elhárítani a meghívásokat, melyeken többnyire csak fennkölt szócséplés folyik. Ezenkívül rákapatni magunkat a mozgásra, fölfedezni újra a természetet, egyszóval: hadat üzenni a civilizációnak.
Aki fölépül az infarktusból, egy akkora lőtt seb után, amekkora bennem van, az ilyen ember már nem az, aki volt. Csak egy szabadságolt halott. A létezése nem élet, csak túlélés.
Az volt a bajom, hogy nem kaptam szeretetet. Az ember szervezetének nem csak vitaminokra van szüksége, hogy egészséges maradjon, hanem szeretetre is.
Az ember gyorsabban gyógyul, hogyha vigyáznak rá, ha a szerettei fogják a kezét.
Ezel - Bosszú mindhalálig c. film
Orvosok gyógyszereket rendelnek, melyekről csak nagyon keveset tudnak, betegeiknek, akikről még kevesebbet tudnak, olyan betegségekre, melyekről semmit sem tudnak.