Egészséggel kapcsolatos idézetek
Az egészséges ember is beteg, csak nem tudja.
A kedvezőtlen génkonstelláció nem okvetlenül jelent kivédhetetlen sorsot. Észszerű életvitellel, amibe az egészséges táplálkozás is beleértendő, jócskán befolyásolhatjuk vélt genetikai sorsunkat. Ugyanígy egy kedvezőtlen, oktalan életmóddal megerősíthetünk egy korai, rossz programozást, vagy elronthatjuk szerencsés genetikai adottságainkat.
A gyógyító feladatához tartozik, hogy tudja, mikor elég.
Hajdanában rendszerint a gyógyfőzetek jelentették az egyetlen választást, ha az ember jobban akarta érezni magát. Manapság többféle lehetőség áll rendelkezésre. - Orvosok, gyógyszertárak és apró pirulák hol csodákat művelnek, hol elfedik a valós problémát.
Azok az egészséges emberek, akiknek testi-lelki organizmusában minden rész önálló életet él.
Mennyi mindenre képes egy betegség! Mennyi mindent képes kihozni egy emberből! De miért kell ahhoz betegnek lennie, vagy beteggé tennie magát egy embernek, hogy az változtatásra kényszerítse? Miért kellenek ennyire súlyos élethelyzetek?
Az orvosok életben tartják a betegeket, mint ahogy a gyerekek zsinegre kötik a pillangókat: nem engedik el őket, hanem elkeseredetten ragaszkodnak a játékukhoz, mert ha kikapcsolnák a gépeket, ha elengednék azt a zsineget, akkor veszítenének, elengednék a pillangót - arra pedig nem kerülhet sor. Gondolom, ezzel nem lehet mit kezdeni. Az élők általában kényszeres megszállottjai az életnek.
Az egészségre mindig kell hogy legyen idő.
Régen túljutottunk azon, amikor a gyógyszerkutatás a beteg emberen való segítés átütő, romantikus vágyát jelentette. Ma ez főként szigorúan számadatokhoz kötött, profitorientált tevékenységet jelent.
Miről ismerszik meg a bőrgyógyász, a mikrobiológus, a mikológus vagy a virológus? Arról, hogy mi csak papucsban megyünk be a szaunába, csupasz talppal sosem érintjük a követ vagy a padot.
Aki igazán jót akar tenni a bőrével, ne tegyen sokat. A bőr ugyanis egész jól tud gondoskodni magáról.
Az egészség, hál' istennek, nem vallás, noha ugyanolyan szenvedélyesen vitáznak róla.
A kimondott szavaknak ereje van: a megosztott bánat félbánat, a megosztott öröm dupla öröm. Az onkológián inkább tripla.
Küzdeni kell az ellen, hogy a beteget csupán egy beteg mellnek, májnak vagy vesének nézzék, s nem elsősorban gondolkodó embernek, aki tud és akar dönteni a sorsáról. Ha valamit elhallgatnak előlem, akkor nem adják meg az esélyt arra, hogy jól döntsek. A döntés persze nemcsak lehetőség, hanem felelősség is, de ezt senki sem háríthatja át másra.
Ne misztifikáljuk a rákot! Bár még mindig sokan megrettennek a szó hallatán, de ez ma már nem a halálos ítélet szinonimája. Nem tagadható, hogy sokan meghalnak miatta, de egyre többen nem halnak meg, hanem meggyógyulnak. Aki pedig kap egy daganatos diagnózist, annak az ijedtség után vagy a fizikai és lelki hullámvölgyeket leszámítva nem azzal telik minden perce, hogy ezzel foglalkozzon. Attól még, hogy rákos vagyok, még élnem kell, dolgoznom kell, be kell vásárolni. Lehet, hogy sírok, de nevetek is: sokszor épp a humor, akár a morbid humor az, ami segít elviselhetővé tenni a terheket. A rák nem ír felül mindent.