Egészséggel kapcsolatos idézetek
A halál nem szembekerülés, hanem egy egyszerű esemény a természet folyamatos ritmusainak sorában. Nem a halál, hanem a betegség az igazi ellenség, az a veszedelmes kényszer, amely szükségessé teszi a szembekerülést. A halál csak a vég, amely akkor érkezik el, amikor a kimerítő csatát elveszítjük.
Mindegy, mennyire van az ember meggyőződve arról, hogy a haldoklás nem rémisztő, a végső betegségét mégis mindenki annak érzi.
Semmi értelme úgy megöregedni, ha közben minden szórakozástól gondosan elzárkózunk. De ha ugyanannyira élvezni akarjuk életünk második felét vagy kétharmadát, mint az elsőt, akkor vigyázzunk a testünkre. Lehet, hogy rémesen unalmasnak és középkorúnak hangzik, amit mondok, de ha az ember egyszer tényleg eléri a középkorúság határát, egyáltalán nem tűnik majd butaságnak ez a szabály.
A vitamin olyan anyag, ami akkor okoz betegséget, ha nem esszük meg.
Az orvos a maga dolgát köteles megtenni, de arra is képessé kell tennie betegét, segítőit és a körülményeket, hogy azok is tegyék a maguk dolgát.
Az általános orvosi modellben a betegek szedik a gyógyszereiket, és várnak, amíg piacra nem kerül egy jobb készítmény. Az orvosnál tett látogatások kimerülnek a betegség progressziójának és a gyógyszerek mellékhatásainak a felmérésében. A kezelés lényegében versenyfutás a páciens állapotának romlása (amit nem tud befolyásolni) és a gyógyszerészeti kutatások (amelyeket szintén nem tud befolyásolni) között. A betegek állapotáért és közérzetéért vállalt felelősség teljes egészében másokra hárul.
Az agy sokkal hajlamosabb elsorvadni a túl kevés használattól, mint elkopni a túl soktól.
A betegekkel szerzett valamennyi tapasztalatom alapján feltételek nélkül állítom, hogy a friss levegő után a fényre van a legnagyobb szükségük, hogy a zárt szoba után a sötét szoba viseli meg őket a legjobban, és hogy nem egyszerűen fényre vágynak, hanem szabad napfényre... az emberek azt hiszik, hogy az csak a hangulatukra hat, de koránt sincs így. A nap nem csupán festő, hanem egyben szobrász is.
Az orvos (...) azért gyógyít, hogy a betegek meggyógyuljanak, nem pedig pusztán azért, hogy ő gyógyíthasson.
Nem csak a betegnek, hanem a hozzátartozóknak is hinniük kell a gyógyulásban.
Az, aki uralja a hajat, uralja a nőket. Az, aki uralja a szaporodási képességüket, uralja a férfiakat is. Az, aki elégedetté teszi a nőket, a férfiakat is kielégíti, és az, aki a haj és a gyermek iránti lázban égő emberek körül doktorkodik, az közöttük a király.
Ha súlyosan megsebesülünk, mindenki a keresztnevünkön szólít, mindenkiből haver lesz.
A krónikus betegségek "vonzzák egymást".
Az út, amelyen a demencia végigvezeti a beteget és a családot, ki van kövezve stresszel, kétségbeeséssel és érzelmek kevert és gyakran változó elegyével.
A napsütés (...) mindenkit újratölt, mint egy égi akkumulátor, ami a legzárkózottabb beteg arcára is mosolyt csal és aktívabbá teszi, mint zárt környezetben.