Bölcsességek
Néha nehéz eldönteni, mi a helyes. Már csak egy vágyam van: hogy helyesen cselekedjek.
Ne jósolj annak, aki távolabb lát nálad.
Ahogy az öntudatlanság megelőzi a halált - még ha csak pillanatokkal is -, úgy előzi meg az értelem halála az organizmus halálát. És ez a folyamat hosszú időt igénybe vehet, akár egy fél életet is, sőt többet.
Ha egy nap csak annyi történik, hogy "túlélted", ez még nem ok az ünneplésre. Nem azért vagy a Földön, hogy pazarold a becses idődet, miközben szokásaidnak csupán apró változtatásával is hatalmas dolgokra lennél képes.
Az ember nem az által világosodik meg, hogy a fény alakjait képzeli maga elé, hanem az által, hogy tudatosítja a sötétséget.
A bűntudat az elmének elködösülése, nem megtisztulása.
A rajongás az az érzés, ami legtávolabb áll a megértéstől.
Jobbá nem teheted, hagyd árva-magára e testet s szállj ki belőle, suhanj, vissza a csillagokig. (...) És ha a mostoha végzet űz ide vissza a földre, csak nyomorult ember, csak ez az egy sose légy.
Minél hosszasabban szemlélünk valamit, annál többet látunk belőle.
Ez már egy új nemzedék. Gondolni gondolhatjuk, hogy sok dolgot rosszul csinálnak, de bele már nem szólhatunk.
A sötétség a világosság hiánya. Nem lehet összetörni és kilapátolni az ablakon. Sokkal egyszerűbb, ha meggyújtunk egy gyertyát. Tehát nem a rossz, a hiány ellen kell küzdeni, hanem életre hívni a fényt, a saját életünkben és másokéban egyaránt.
Értékesebb a bölcsesség az igazgyöngyöknél, és nem fogható hozzá semmilyen drágaság.
Hiszem, hogy a képzelet erősebb a tudásnál, hogy a mítosz igazabb a történelemnél, hogy az álmok hatalmasabbak a tényeknél, hogy a remény mindig győzedelmeskedik a tapasztalat felett, hogy a nevetés az egyetlen gyógyír a bánatra. És hiszem, hogy a szeretet erősebb a halálnál.
Ha az út könnyű, a cél értéktelen.
A lelkünk és csakis a lelkünk az, ami leláncol vagy felszabadít bennünket.