Bölcsességek
Az ember találta ki az olyan érzelmeket, amelyek túlélik funkciójukat.
Fiatal fővel még érdemes tanulmányozni a bölcsességet, öregkorban már gyakorolni kell.
Ha csak a világot látjuk, csupán az élet egyik felét szemléljük.
Ilyennek teremtették az istenek ezt a világot: tele bonyolult sokértelműséggel és megválaszolhatatlan kérdésekkel.
Egy semmiség is éppen elég, hogy a tekintélyt megingassa, egy csekélység pedig megteremtheti vagy helyreállíthatja, azon múlik, hogy megtaláljuk-e a helyes utat azok hiszékenységéhez vagy érdekeihez, akik ártatlanul vagy cinkosan visszhangozni fogják.
A hatalmas sziklát nem zavarja a szél; a bölcs ember elméjét nem zavarja sem a tisztelet, sem a becsmérlés.
A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat. Miért nem? Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged s elcsúfítja a világot.
Nem érdemes sírni, az igazi könny ritka, Mosollyal szenvedni, ez az élet titka.
A példa a leghatékonyabb tanítók egyike, noha szótlanul tanít.
Nem kell ahhoz egy egész életet leélni, hogy az ember ráébredjen: ritkán kapjuk azt, amit megérdemelnénk.
Az életnek két célja lehet: először elérni, amit akarunk, s ezután örülni neki. Csak a legbölcsebbek teljesítik a másodikat.
Az orvosság beteggé, a matematika szomorúvá, a teológia bűnössé teszi az embert.
A dolgok önmagukban, önmaguktól nem jók, vagy rosszak, csak az teszi őket egyikké, vagy másikká, hogy mit kezdünk velük.
A bölcs nem vitatkozik. Hallgat, és csendben halad az útján.
A nagy ember megőrzi gyermeki gondolkodásmódját.
Facebook
Pinterest