Bölcsességek
A bölcs (...) alkot, de művét nem birtokolja, cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült művét nem félti, s mert magának nem őrzi, el se veszíti.
Légy fül, ha hallani kell; légy szem, ha látni kell; légy kéz, ha tenni kell.
Ne üvöltsön az akaratod, ha a hatalmad suttogása is elég!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Azt hisszük, hogy erőszakolni kell mindent az évek során. Fogni, vinni, el nem engedni, összeszorított fogakkal gyűjteni, cipelni csak előre. Csak sokára ismerszik meg az élet nevű különös jelenség természete. Hogy az elengedés többet segít, mint a görcsös akarás, s hogy az elégedett embert kudarc nem éri.
Ellenségeinken mérhetjük fel, milyen magasan állunk.
Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte. Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.
Nem kellenek a magyarázatok. Minden magyarázat olyan másodosztályú. Érzelmekben amúgy sincs magyarázat. Csakis cselekedni lehet.
Jó, ha az embert emlékeztetik rá, hogy a legerősebb is elgyöngülhet, és a legbölcsebb is tévedhet.
A felhő nem tudja, miért épp erre száll, s miért épp ily sebesen. (...) Érzi a késztetést: most erre van az út. De az ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött, s tudni fogod te is, ha elég magasra szállsz, hogy túlláss a láthatáron.
Egy bölcs ember úgy éli az életét, hogy cselekszik, nem pedig a cselekvésről gondolkodik.
Ha az életben érvényesülni akarunk, színleljünk ostobaságot, és legyünk eszesek.
Bölcsesség jóság nélkül cselvetés és árulás.
A bölcsesség kora nem rendelésre jő, s a vén agy éppúgy meghibbanhat, akár a fiatal.
Vannak írott törvények - ezek mulandóak; de vannak íratlan törvények is - azok örök érvényűek.