Bölcsességek
Tudj örülni a kis sikereknek! Ne azt nézd, milyen messze vagy még, hanem azt is, ahová már elértél!
Mindig jobb a jövőbe nézni, mint a múltba. A tulajdon nem fontos. Gondolj a gyönyörű porcelánjainkra. Hány ember kezén megfordultak, hány háborút, természeti csapást átvészeltek, mielőtt hozzánk kerültek! Csak azért lehettek az enyémek, mert valaki elvesztette őket. Míg nálam voltak, örültem nekik; mostantól majd valaki más örül nekik. Maga az élet is csupán átmeneti. A tulajdon nem fontos.
Néha, néha nézz magadba, Állj meg egy-egy pillanatra, És gondold meg, hova mégy. Te, ki fennen jársz fejeddel, Büszke ember, ne feledd el: Esendő vagy, mint a légy.
Jobb ésszerű cselekvésben szerencsétlennek, mint értelmetlenben szerencsésnek lenni.
Az egyik szent írás azt mondja, ha télen nem akarsz fázni, építs kunyhót. Ha azt akarod, hogy a gyerekeid se fázzanak, építs kőházat. Ha azt akarod, hogy az unokáid is védve legyenek, építs várost falakkal körülvéve. De ha azt akarod, hogy az unokád unokái is emlékezzenek rád, akkor írj könyvet.
Van gondolat, ami lehúz, és gondolat, ami felemel.
Sok emberrel beszéltem, sok embertől tanultam. Kitől így, kitől úgy. Volt, aki bölcs volt, nagy tudású, számokat és adatokat mondott, könyvek voltak körülötte, és tanulmányok. Volt, aki szemüvege mögött idézett másoktól, hogy még igazabb legyen az igaza. Egy más színű szemüveg ugyanígy tett, idézett, és az ellenkezőjét bizonyította. Azt is mondta, az első szemüveg vak és süket. Volt, aki nem kertelt, azt mondta, változzak, vagy elkárhozom, majd megmondta, hogyan változzak. Olyan is volt, akivel nagyon berúgtunk, mondtuk, szar a világ, inkább igyunk. Volt, aki kiabált velem. Vagyis talán nem is ő kiabált velem, hanem az eszme, amivé akkoriban lett. Volt, aki sokat ígért, és tudtam, hogy érdekből beszél. Egy alkalommal valaki alig mondott valamit, és valahogy szavak nélkül is tudtam, hogy igaza van.
A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol.
A szépet nem hitelesíti ha rejtőztetjük a rútat a szabadság akkor is erény ha olykor börtönbe juttat.
Lehet, hogy a gonosz önmagában fáradhatatlan, ezt készséggel aláírom. De a szerelem és a barátság is fáradhatatlan. A család is fáradhatatlan. A hit is fáradhatatlan. Az emberi lélek is. A szív pedig még a legfáradhatatlanabb erőt, az időt is felülmúlja, sőt, akár le is győzi.
A múltból a tüzet akarjuk átvenni, nem a hamut.
Erkölcsi kötelessége az embernek, hogy vállalja a tetteit meg a szavait is, sőt, a csendjeit is, hisz a csend eljut az égbe, Isten fülébe...
Szeresd magadban a vadállatot is! Etesd is néha, mert a tiéd, a lényedhez, ősi múltadhoz tartozik, és ma is benned él. Sokan ott hibázzák el életüket, hogy nincsenek jóban a testükben-lelkükben élő nyers ösztönerőkkel. Nagy hiba, mert a vadállat erősebb, mint ők. De megszelídíthető.
Bűntudatot csak annak kell éreznie, aki valami helytelent tesz, és csak az a cselekedet helytelen, amelyet szándékosan követnek el.
Mert ha az egyik dolgot megvilágítom, a másikat nem látom. És olyan gyakran előfordul, hogy az ember a rosszat helyezi megvilágításba, bár nehéz eldönteni, hogy ez véletlenül vagy szándékosan történik-e
Facebook
Pinterest