Idézetek a barátságról
Régi igazság, hogy a barátok elhagyják azt, akit a szerencse elhagy.
Barát az, ki megértést kínál, ha az élet meggyötör, kinek mindig van annyi mosolya, mely derűssé varázsolja a napodat, ki elfogad olyannak, amilyen vagy, s boldog, hogy épp ilyennek lát.
Annyi emberrel találkozunk az életben, de csupán néhány gyakorol nagy hatást szívünkre és lelkünkre. Ők azok, akik kitöltik gondolatainkat, s akik mindig fontosak maradnak számunkra: igaz barátaink.
Ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hűséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hűtlen barátot, mint az önfeláldozót és hűségeset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól? S mentől többet ad, annál kevésbé vár viszonzást? S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát, egy férfikor minden áldozatkészségét, s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel, amit ember adhat embernek, a vak, a föltétlen, a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell, hogy a másik hűtlen és aljas, van-e joga megsértődni, bosszút követelni? S ha megsértődik, ha bosszúért kiált, barát volt-e ő, a megcsalt és elhagyott?
Örökre az a sorsom, hogy a te terhed legyek, barátom, a bajban.
Bajban mutatkozik meg, hogy ki jó barát, hisz jó körülmények közt van barát elég.
Igaz barát az, aki előtt hangosan gondolkodhatom.
Az egyetlen útja, hogy barátot szerezzünk, ha mi magunk azzá leszünk.
A barátsággal sosem szabad betelni úgy, mint egyéb dolgokkal: minél régebbi, annál édesebb, miként a borból is az, amelyik kiállta az idő múlását.
Annyira megbízható és oly' szigorúan feddhetetlen barátokat kell választanunk magunknak, hogy ha megszűnnek is barátaink lenni, bizonyosak lehessünk benne, hogy nem élnek vissza bizalmunkkal, és nem válnak ellenségeinkké.
A barátság egyenlők között jön létre, ha nem, egyenlővé teszi a barátokat.
Ugyanazt szeretni, ugyanazt csodálni, ugyanúgy érezni - ez a barátság.
A barátság az az emberi kapcsolat, melynél nemesebb nincsen anyától szült elevenek között.
A barátoknak nem tudni segíteni: a szegénység jele; nem akarni: a gonoszságé.
Az a barátság, amely abbamaradt, sohasem volt igazi.
Barátom az, aki előtt a lelkem nyitva van.
A barátság a lelkek közötti legközelebbi kapcsolat.
Facebook
Pinterest