Idézetek a barátságról
A barátság nem eszményi hangulat. A barátság szigorú emberi törvény. A régi világban ez volt a legerősebb törvény, erre épültek fel nagy műveltségek jogrendszerei. Az indulaton, az önzésen túl élt ez a törvény az emberi szívekben, a barátság törvénye.
Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (...) S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel.
Van egy személyes emberi és tiszta szeretet, amely az isteni szeretet megsejtése és visszatükröződése. Ez a barátság.
E világon nincs más, mi többet ér, Mint mikor kezed a kezemhez ér, Mert a múlandó léleknek nem elég Csupán kenyér, bor s menedék; Az éj elszáll, a menedék nincs többé, A kenyér sem tart örökké, De egy baráti kéz és egy hang, Végigkísér és örökké tart.
Ismerős: olyan ember, akit elég jól ismerünk, hogy kölcsönt kérjünk tőle, de nem eléggé ahhoz, hogy kölcsönt adjunk neki.
Ellenségről ritkábban derül ki, hogy barát, mint fordítva.
- Mi semmi? - A magányosság, az semmi! - mondta PomPom. - A kettőnk magányossága, még az is semmi! Bogyó lassan magához tért, már nem suttogott, kíváncsian megkérdezte: - Hogyhogy semmi? - Úgy, hogy semmi, mert van nála nagyobb is! - vágta rá rögtön PomPom. S nehogy abbamaradjon a beszélgetés, gyorsan folytatta: - Mert ugye aki beszélget valakivel, az már nem annyira magányos! Vagyis van nálunk magányosabb is!
Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele.
Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?
Nem sokra megyünk a barátságban, ha nem vagyunk hajlandók megbocsátani egymásnak apró hibáinkat.
Édes dolog a barátság, kényeztető balzsam, Száll, mint a nyugalom madara: boldogan, halkan...
Barátom csak az lehet, aki a legmélyebb szinten együtt rezeg velem. Mert ez több mint a vérségi vagy bármiféle érzelmi kapcsolat. Ez valami olyan sejtelem, mintha egy helyről jöttünk volna, s ezért a barátom számomra világon a legismerősebb ember.
De sokszor történik ez, még a legjobb barátok között is! Mindkét fél fontosabbnak tartja a maga mondanivalóját, mint bármit, amit a másiktól hallhat.
Az idő erősíti a barátságot, és gyengíti a szerelmet.
Igen, hiszek a barátságban. Szükség van barátokra. Aztán eljön az a nap, amikor az ember nem bízhat többé bennük. Akkor mi van? Na mi?
Facebook
Pinterest