Idézetek a barátságról
Némely ember a maga béklyóit sem tudja magáról leváltani, és mégis barátja megváltója lészen.
És üzenem volt barátaimnak, kik megtagadják ma nevemet: ha fordul egyet újra a kerék, én akkor is barátjok leszek és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag. Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk és leszünk Egy Cél és Egy Akarat.
Mint tenger köztük, annyi csak barátoknak a halál: egymásban élnek akkor is. Hisz' mind itt kell legyen, ki abban él s szeret, mi mindenütt jelen. Mennyei tükör, mely színről színre láttat, szabadon egymást s bűntelen. Ez nyújt barátnak enyhet, legyen bár múlandó mind, a barát s a társ, köztük a legtisztább kötelék mégis örök, mert halhatatlan.
A rokonszenvek, melyek emberek között szemem láttára kialakultak, végül mindig belefulladtak az önzés és hiúság mocsarába.
Mit nem érhet el a barátság s szerelem?
A barát egy zsák naranccsal, egy épp neked való krimivel és egy nagy csokor virággal állít be, amikor influenzás vagy. Azután beteszi a virágot egy vázába, készít neked egy forró italt, elmosogat helyetted - majd elmegy.
Akár az egyenesek. Egyetlen pontban, egyetlen pillanatra metszik egymást a tér végtelenjében. S aztán haladnak tovább kiszabott útjukon, soha vissza nem térve. De ez a pont és az a pillanat örökre meghatározza őket.
Nem kevés kurázsi kell hozzá, hogy szembeszálljunk az ellenségeinkkel, de ahhoz sem kell kevesebb, hogy a sarkunkra álljunk a barátainkkal szemben.
Egy barát bánatát megosztani könnyű, de rendkívüli karakterre vall, ha képesek vagyunk osztozni sikere felett érzett örömében is.
A "szerencse" valójában nem más, mint hogy az ember körülnéz, hogy meglássa, hol vannak a barátai: mert az angyalok az ő szavaikon keresztül hallatják a hangjukat.
Társad a bajban, rosszban és jóban, Magányodban, mélypontodban, Napfényben, sárban, örömben, gyászban, Szép napokban, vesztes harcban.
Legszentebb dolog a barátság, többet ér, mint minden királyság.
Bármilyen kilátástalannak is tűnik a helyzet, bármilyen harc dúl a lelkünkben, mindig van választásunk. Ezt Henry-től tanultam, aki az igaz barátságot választotta. Döntéseink alakítják a sorsunkat, és rajtunk múlik, melyik úton indulunk el.
Az igazi barátok azok, akik akkor vannak mellettünk, amikor jól megy a sorunk. Szorítanak értünk, örülnek a győzelmeinknek. A hamis barátok pedig azok, akik a nehéz pillanatokban jelennek meg, azzal a búval bélelt, "együttérző" arccal, pedig valójában kapóra jön nekik a szenvedésünk, hogy ezzel vigasztalhassák magukat nyomorult életük miatt.
Csodát látni, jobbá válni barát nélkül nem lehet. Emlékezni, tervet szőni barát nélkül nem lehet.