Idézetek a barátságról
Nincsenek barátok. Csak baráti pillanatok vannak.
Ha a beszélgetést tekintjük a dalszövegnek, a nevetést a zenének, az együtt töltött időből így lesz sláger, amelyet bármikor szívesen meghallgatunk, anélkül, hogy megunnánk.
A barátságok lényege, hogy mások jó tulajdonságaira összpontosítunk.
A közeli barátok számára a segítségnyújtás nem a várható viszonzás függvénye.
Az igazi barátsághoz az szükséges, hogy az egyik fél olyan támogatást nyújtson, amire a másiknak abban a pillanatban szüksége van.
A bizalomra épülő kapcsolat egyik legjellemzőbb formája a barátság.
Az az igazság, hogy egy dologban fixen átlagos vagyok. Mégpedig abban, hogy mint a srácok legtöbbjének, úgy nekem sincs barátom. Mert a legtöbb srácnak nincs, erre le merem tenni a nagyesküt. Vannak haverságok, vannak érdekszövetkezések, vannak kisebb-nagyobb galerik unalom ellen, de ezek a műfajok nem azonosak a barátsággal. Azzal a barátsággal, ahogyan én akarom, hogy legyen.
Egy bölcs ember mindig beismeri a hibáit, hogy a barátait megnyugtassa.
De ez az érzés, a barátság, sokkal finomabb, és bonyolultabb, mint a szerelem. Ez a legerősebb emberi érzés... igazán érdekmentes. Nők nem ismerik.
- Pont jókor jössz, mert ez a nap legjobb része. - Melyik az a rész? - Az, amikor te meg én mi leszünk.
A barátok azok, akik megkérdezik, hogy vagy, és várnak a válaszra.
- Neked csak az számít, hogy Én. Én. Én. Tudod mit? Most én jövök. Úgyhogy fogd be, és figyelj rám! Undok vagy velem, sértegetsz, és lefitymálod, bármit is teszek, és mindig leszúrsz engem, vagy kiszúrsz velem. - Tényleg? Hogyha ilyen rossz vagyok hozzád, akkor miért jössz mindig vissza? - Mert ilyen egy barát, hogy mindig mindent megbocsát.
Meg van írva a Bibliátokban: "szeresd felebarátodat, mint tenmagadat", s ti úgy véltétek, ez azt jelenti, annyira kell szeretni felebarátunkat, mint amennyire magát szereti az ember. De tévedtek, mert ez azt is jelenti, azért kell szeretned felebarátodat, mert ő egy veled, tekintve, hogy csupán egy ÉN létezik. A tengerben számtalan hullám van, mégis azok a hullámok egyek a tengerrel, a tengerből jönnek létre, s csak természetüket, formájukat tekintve különbözőek. Így van ez veletek és felebarátaitokkal is. Csak ha az emberiség észreveszi ezt, akkor fog megszűnni az ellenségeskedés. (...) A konfliktus szülőanyja a különbözőség illúziója.
A barátságban sokkal több a szerelem, mint a szerelemben.
A barátok formálják az embert: az első haver, az első barátnő, az első buli, az első nap az iskolában, a tapasztalatok, amelyeket az ember az otthonán kívül szerez. A személyiség összességében az iskolaudvarokon alakul.