Zsenialitás
A zsenialitás alig több, mint képesség arra, hogy ne a megszokott módon nézzünk a dolgokra.
A zsenialitás kegyetlen óriás. Szörnyeteg, amely eleven hússal és vérrel táplálkozik.
Némi zsenialitás - és rengeteg bátorság - kell ahhoz, hogy szembemenj az árral.
A zsenialitás - vagyis az a képesség, hogy valami újat felfedezzünk - mindig azt jelenti, hogy valakinek elsőként jut eszébe egy teljesen magától értetődő dolog.
A zsenialitás átok. Legalábbis én így látom. Egyesek szerint a géniuszok másképp fogják fel a mindenséget, mint mi, többiek. Olyannak látják a világot, amilyen valójában - és ez a borzalmas tisztánlátás őrjíti meg őket.
A zsenialitásnak megvannak a maga határai, a hülyeség azonban nincsen korlátok közé szorítva.
Az embereket elvarázsolja a tehetség, pláne a zsenialitás. Azt imádják, bálványozzák benne, ami belőlük hiányzik, vagyis a teljességre való lehetőséget, sőt: képességet!
Zseniálisnak besorolni leginkább halott művészt illik. Az élő művész lehet egyszer-egyszer nagyon-nagyon jó, de mégis ott van egy új korszakban való elévülés és romlandóság rizikója.
Kétféle zseni létezik. Az egyik pont olyan, mint bárki más, csak borzasztóan intelligens és pontosan tudja, mit miért tesz. A másik típusba tartozókat azonban csak messziről tudjuk csodálni; a mi agyunk egészen más srófra jár.
A zsenik nagyon közel vannak a választóvonalhoz, és bármelyik pillanatban átkerülhetnek a túloldalra.
Facebook
Pinterest