Zongorázás
Mozartot rosszul játszani sokféleképpen lehet, de jól csak egyféleképpen. Mozartot olyan precízen kell zongorázni, mintha egy matematikai egyenletet oldanánk meg. A zene feszes ritmusban masírozik elő az ujjaink alól, és a hangok, mint megannyi engedelmes katona, éppen a megfelelő pillanatban foglalják el kijelölt helyüket. Mozart nem hagy teret a felkavaró szenvedélynek.
A szerelem, vagy egyszerűbben: a kapcsolattartás bizony tapasztalat kérdése is. Olyan, mint jól zongorázni: nemcsak ihlet, átélés és tehetség kell hozzá, hanem gyakorlás, technika és rutin, főleg saját erősségeink és gyengéink pontos ismerete.
Ne azon gyötrődjünk, hogy kiirtunk magunkból mindent, ami a negatív emóciókhoz sorolható, inkább tanuljuk meg, hogyan használhatjuk fel őket pozitív módon. Ezt a gondolatot így lehetne szemléltetni: ha verjük a zongorán a billentyűket, az nem zene, csak zaj, ám attól nem születik zene, ha kivesszük a zongorából a billentyűket.
Az a trükk a zongorázásban, hogy míg az egyik kezünk csinál valamit, addig a másik valami mást csinál. Végül is ezt én is megteszem a késsel és a villával.
Facebook
Pinterest