Xfaktor
Hogyha vállalod magadat, meg megmutatod azt, amit tudsz, meg igazán ki van nyitva a szíved meg a lelked, akkor az lesz a fontos, és nem más.
Emberileg sem árt, ha kicsit kivillantja a sors a fogát, hogy megtanuljuk értékelni azt, amit fentről kaptunk, valamint lehetőségeinket, amelyek idelent várnak ránk.
Fontos, hogy az ember figyeljen a lelkére, meg arra is, hogy jól érezze magát a bőrében, mert ez az, ami mindenre kihat.
A munkák kilencven százaléka attól függ, milyen a kapcsolati tőkéd, kiket ismersz, mennyire ismernek, mert ha ez nincs, lehetsz te akármennyire tehetséges, a kutya nem fogja tudni, hogy a világon vagy, és nem lesznek munkáid.
A színpadon nem lehet hazudni. Ha nem érzed azt az érzést, amiről énekelsz, akkor annyi. Azt észreveszik.
Annál nincs borzasztóbb, amikor nem tudsz magaddal mit kezdeni, érzed, hogy tudsz valamit, és még sincs rá kereslet.
Úgy engedj el, hogy nem sebzel mélyen. Úgy engedj el, ne fájjon visszanéznem. Úgy váljunk el, hogy más válasz nincsen. Úgy engedj el, hited ne lássam térden, s mindig a hősöm leszel.
Nem az lesz a sztár, aki híres, és tele van vele a sajtó, hanem aki tud támaszt és vigaszt nyújtani akkor, amikor nehéz perceik vannak azoknak, akik bíznak benne. Akinek a zenéjében találnak lélekhez szólót.
Úgy váljunk el, mint álmoktól reggel, Úgy váljunk el, hogy egy napot se temess el, Úgy múljon el, hogy ne űzzön emlék, mit megmérgezel.
A könnycsepp megtöri a fénylő múltat, lelkem őrzi, de engedlek tovább. Ma éjjel már nem akarok így gondolni rád, nem akarok várni. Menj tovább!
Valahol a világűrben Szünet nélkül lobog a láz. Veled vagyok apró a télben, Ez minden vágyat megmagyaráz.
Nem kell, hogy túlagyald Higgy mindig, fékezz, Hagyd már a múltadat, A jelent élvezd. Nem kell, hogy rágódj, drágák e percek, Nálad az ecset, a vászon, Hát te fesd meg!
Facebook
Pinterest