Világkép
Mindenki csak addig hisz a másiknak, amíg az állításai teljesen stimmelnek azzal, amit ő gondol. Ezen érdemes lenne változtatni, jó lenne meghallgatni, meghallani egymást.
Nem (...) a világot szeretném kimozdítani a sarkából, csupán a fókuszt, ahonnan a világra nézünk.
Csak azok merik és tudják ma élesen, tárgyilagosan, valóban kötöttség nélkül szemlélni a világot, akiknek érdeke, hogy megváltozzék. Ezek azonban alig mondhatják el, hogy mit látnak benne.
Az ember, különösen az alkotóember hihetetlen kreatív tud lenni önmaga felmentésében, ezért mindenféle világkép, elkötelezettség megmagyarázható morális érvekkel. Annyit is érnek.
Nemzetünk jövőjét a természettudományos műveltségre, és az annak belső logikájából fakadó értékrendre kell alapozni, de nem kevésbé fontosak a szellemtudományok, a művészetek, amelyek megtanítanak egymás tiszteletére, együtt élni a természettel, és a tudomány eredményeinek ember- és környezetbarát felhasználásával. A jövőnek a humánumra, egymás tiszteletére, szeretetére kell épülnie, hogy csöppnyi földi létünk szépséggel, boldogsággal és szeretettel legyen teli.
Természetes, hogy az egyik ember így látja a világot, a másik meg úgy. Akkor van gond, ha ezt nem tudjuk megbeszélni.
Egy személy világképét megváltoztatni mindig nehéz. Ha viszont éppen változóban van, érdemes megragadnunk a kínálkozó alkalmat.
A világkép olyan szemüveg, amin keresztül az emberek a döntéshozatali helyzeteket tanulmányozzák.