Változás
Miért félünk a folyamatos változástól, a fényárnyék játéktól, ha egyszer nem tehetünk ellene semmit, az égvilágon semmit? Miért vagyunk képtelenek jó szívvel fogadni alakváltozásainkat? Ha magamat figyelem, kívülről, ahogyan a felhőket is nézem, látom, milyen sok formában létezem, és el kell döntenem, melyik forma felel meg leginkább annak a nőnek, aki vagyok. Olyan formába akarok belebújni, amelyet szeretek, a magaménak tudok elfogadni, és remélem, nem a saját magam teremtette illúziók csapdájába esem. A döntés az enyém, nem várhatok vele sokáig. Választanom kell.
Vannak olyan kanyarok, amiket mi veszünk be könnyebben, vannak, amiket mások, mert azok másnak otthonosabbak, de előbb-utóbb beveszünk minden kanyart.
Mindannyian bíbelődünk a vallási, családi vagy akár közösségi hagyományainkkal, mert azt gondoljuk, hogy azok tartanak bennünket életben. De a világ változik. Bizonyos hagyományok megszűnnek, kikopnak és jönnek helyettük újak.
Nem kell félni a változástól, de nem kell feltétlenül üdvözölni sem, ha nincs mit veszítenünk. A változás tulajdonképpen maga az élet. Az egyetlen állandóság, amit ismerek: a változás.
Amikor változásról beszélünk, sokan valami hatalmas, radikális dologra gondolnak, holott az élet döntő változásai apró, látszólag semleges átalakulásokkal kezdődnek...
Nagyon megváltoztak a dolgok a gyerekkorunk óta, talán nem annyira, mint szerettük volna, de a világ más hely lett. Gyorsabb, hangosabb, magányosabb. A körülöttünk lévő világgal ellentétben mi egyáltalán nem változtunk, nem igazán. A történelem a tükör, és valamennyien csak önmagunk idősebb verziói vagyunk, felnőttnek álcázott gyerekek.
Így működik a történelem. Az emberek értelemhálót szőnek, és tiszta szívükből hisznek benne, a háló azonban előbb-utóbb felfeslik, és visszanézve már nem is értjük, hogy vehette ezt bárki is komolyan. A mai eszünkkel keresztes hadba vonulni az üdvözülés reményében őrültségnek tűnik. A hidegháború még ennél is nagyobb őrültségnek. Hogy voltak képesek néhány évtizeddel ezelőtt az emberek a nukleáris holokausztot kockáztatni, csak mert hittek a kommunista mennyországban? És lehet, hogy száz év múlva a mi demokráciába és emberi jogokba vetett hitünk is éppily felfoghatatlan lesz az utódaink számára.
Ha kicsit olyanokká válunk, mint a másik, az nem baj, feltéve, hogy nincs köztünk igazán lényeges különbség.
Nem lehet az embereket belelökni valamibe csak azért, mert mi türelmetlenek vagyunk azzal kapcsolatban, hogy a világnak most azonnal változni kell.
Mindenkiből lehet minden. A kövér gyerekből lehet modell csávó, a modell csávóból lehet kövér öregember. Minden megtörténhet. Az emberi test és a lélek legcsodálatosabb tulajdonsága, hogy mindenhez képes alkalmazkodni. Mindenhez, mindenkor, mindig.
A lényeges dolgok igen állandóak. A lényeges otthonok, barátságok, kérdésfeltevések. Az, ami életünkben változik, az leginkább a felszín.
Facebook
Pinterest