Ügyvédek
Aki ízig-vérig ügyvéd, az szereti a gyilkosságot, és boldog, ha felfedezhet egyet.
A büntetőügyvédek a legjobbat feltételezik rossz emberekről, a válóperes ügyvédek pedig a legrosszabbat jó emberekről.
Megbízók és védőügyvédek között sajátságos a viszony. Egy ügyvéd nem mindig akarja tudni, mi történt valójában. Ennek egyik oka a büntetőeljárásról szóló törvényünkben rejlik: ha a védő tudja, hogy a megbízó Berlinben emberölést követett el, nem kérelmezheti olyan "mentőtanúk" meghallgatását, akik azt mondanák, hogy a vádlott azon a napon Münchenben volt. Ez amolyan kötéltánc. Más esetekben az ügyvédnek okvetlenül tudnia kell az igazságot. A valós körülmények ismerete olyankor talán azt az apró előnyt jelenti számára, amellyel a megbízóját megóvhatja az elítéléstől. Annak, hogy az ügyvéd ártatlannak hiszi-e a megbízóját, nincs jelentősége. Neki az a feladata, hogy védje a megbízóját. Nem több, és nem kevesebb.
A pszichiátriában a tudományos érvelés olyan, mint az amerikai filmekben az ügyvédek védőbeszéde: addig csűrik-csavarják, míg végül az jön ki, amit szeretnének.
Az ügyvédek nem feltárni iparkodnak az igazságot, hanem furfangos beszéddel a számukra kedvező irányba fordítani.
Egy jó ügyvédnek tudnia kell, mikor legyen lelkes és szenvedélyes, főleg, ha a saját védelméről van szó.
Valahányszor öt méternél közelebb kerülök egy ügyvédhez, máris fizetnem kell.
Amikor egy ügyvéd lezár egy ügyet, azonnal belevág a következőbe, és többé nem néz vissza.
Facebook
Pinterest