Úgy szeretlek
Szeretlek, mint az anyját a gyerek és mint a virág a tavaszt és mint a medrét a folyó. Mint a mosolyt az öröm, úgy szeretlek.
Szeretlek, mint a nyelv az ízeket és mint az ujjakat a kéz és mint a fáradság az ágyat. Mint a beteg a reményt, úgy szeretlek.
Szeretlek, mint a gyökerét a fa és mint az ajtót a küszöb és mint a pompa a királyt. Mint játékot a gyermek, úgy szeretlek.
Én jobban szeretlek, mint a legdrágább brokátot, a legfinomabb damasztot. (...) A szeretetem túlragyogja a fény minden színét, a királyi bíbort, a nemes lapis lazuli kéket.
Én jobban szeretlek, mint minden aranyat és drágakövet a földön. Szeretetem mélyebb, mint egy tengernyi igazgyöngy, egy óceánnyi akvamarin és zafír. Szeretetem oly őszinte és tiszta, mint ez a gyémánt.
Ezerszer szeretlek, mint zuhogó záport az eresz, cseppjeid összegyűjtve, lágy folyóvá csendesülve.
Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek a fák, a hegyek, a habok. Én ugy szeretlek, mint a gyermek s épp olyan kegyetlen vagyok: hol fényben fürdesz, azt a termet elsötétítem - meghalok.
Szeretlek, mint a folyó, amely érti, hogy a vízesésben másképpen kell folynia, a völgyben pedig meg kell pihennie. Szeretlek, mert mindannyian ugyanott születtünk, ugyanabban a forrásban, amely mindig több vízzel táplál minket. Ezért ha gyengék vagyunk, nincs más dolgunk, mint várni egy kicsit.
Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat! Szeretlek, mint élni szeretnek halandók, amíg meg nem halnak.
Szeretlek, mint a folyó, amely magányosan és gyengén indul útnak a hegyen, aztán elkezd növekedni, csatlakozik más folyókhoz, és végül már nincs az az akadály, amit ne tudna leküzdeni, hogy eljusson oda, ahova akar. Így hát elfogadom a szereteted, és átadom neked az enyémet. (...) Egy olyan szeretetet, amelynek nincs neve, nincs magyarázata, ahogy a folyó sem tudja megmagyarázni, miért pont arra tart, amerre tart, csak folyik előre. Egy olyan szeretetet, amely nem kér és nem ad semmit cserébe, csak van. Én soha nem leszek a tiéd, te soha nem leszel az enyém, de így is elmondhatom, hogy szeretlek.
Szeretlek és folytathatnám: szeretlek, mint... és bizonyára jutna eszembe még friss hasonlat, jól hangzó, kevésbé kopott, de így mondom pőrén, dísztelen, vedd vallomásnak vagy tényközlésnek, akár messze vagy, akár a szomszéd szobában, akármi volt, van, vagy lesz velünk, igémet hirdetem, vállalom, vissza nem vonom: szeretlek!
Facebook
Pinterest