Tudományos fejlődés
A tudomány nem bizonyítékokkal, különösen nem végső bizonyítékokkal, hanem modellekkel halad előre. Jobbakkal, gyengébbekkel, tartósabbakkal és gyorsabban elvethetőbbekkel.
A történelem során amikor valami javulásnak indult, az mindig azért volt, mert valaki azt mondta: "Ez hülyeség! Ezt jobban is meg tudjuk csinálni!" A kritikus hangok mozdítják elő a fejlődést. A kritikus hangok az igazi optimisták.
Mai tudásunk peremvidékén túl a tudomány még szebb lesz. Szebbé teszi a születő gondolatok, a megérzések, a próbálkozások heve. S szebbé teszik a megkezdett utak, a lelkesedés, amelytől hajtva majd elhagyjuk őket, meg az erőfeszítés, hogy elgondoljunk valami még soha el nem gondoltat.
A tudományos előrehaladást és a gyakorlati előrehaladást nem lehet összehasonlítani. Az előbbit gyakran azért nem értékelik, mert az új tudományágat nem értik meg. Az utóbbi viszont néha azért nem tesz ránk mélyebb benyomást, mert már elfelejtettük, milyen is volt a világ régebben.
Valamennyi előre nem látható dolog közül a tudomány haladása a legkevésbé előrelátható. A tudomány legsajátabb természete éppen a meglepetés. Ha egy tudományos vívmány nem lenne váratlan és meglepő, már korábban is megvalósult volna.
A természettudományban (...) nem az a fontos, hogy megoldjuk a saját korunkban népszerű problémákat, hanem az, hogy megértsük a világot. E munka közben kitaláljuk, milyen magyarázatok lehetségesek, és milyen problémák vezethetnek el ezekhez a magyarázatokhoz. A természettudomány fejlődése jórészt a megválaszolandó kérdések megtalálását jelenti.
Az emberiség történetében hosszú-hosszú évszázadok teltek el nagyobb izgalmak nélkül, hogy aztán egyszer történjen valami, ami mindent megváltoztat. A mindent felforgató változások új felfedezésekhez, új problémákhoz és új sikerekhez vezettek el. Ezeknek köszönhetően lassan fölfedeztük a bolygót, amelyen élünk, térképeket és naptárakat készítettünk, erdőségeket és hegyeket alakítottunk át. Hatalmas templomokat, piramisokat, óriási városokat emeltünk... és romboltunk le. De pár száz éve egy sokkal rendkívülibb változás indult el, amikor az ipari forradalom és az azt követő technikai forradalom az egész világot felforgatta. Olyan elképesztően nagy dolgok történtek, melyekhez képest a korábban elért eredmények csak szelíd domboknak látszódnak az égbe törő havas hegycsúcsok árnyékában.
A tudomány haladása nem képzelhető el ábránd és építő képzelet nélkül. De egy komoly tudományos ábrándot a lehetőség előrelátásával építenek fel.
A tudomány nem alkalmas saját jövőjének megjóslására. A futurológia lehet hasznos és szükséges, becslései és jóslásai a technikai fejlődés, közgazdaság, szociológia, demográfia területén jogosak, de az emberi megismerés jövője nem látható be, nem mérhető fel.
Mindenképpen okosabb dolog, ha a kutató nem bocsátkozik jóslásokba tudománya jövőjéről, mert nagy valószínűséggel tévedni fog, ha pedig történetesen igazolja a jövő, akkor nem prófétának fogják tartani - joggal -, hanem olyan álmodozónak, aki véletlenül ráhibázott az igazságra.
Érdemes hozzájárulnom az emberi megismeréshez még akkor is, ha ez csupán kis lépés egy sokkal hosszabb úton.
A haladást azoknak a fiatal tudósoknak köszönhetjük, akik olyan kísérleteket végeznek, amelyekről az idős tudósok mindig azt mondták, azok sohasem sikerülhetnek.
A tudomány előrehaladása állandó újrarendezés. Minden lépésével új egységbe foglalja azt, ami addig különbözőnek látszott.
Egykori legmerészebb álmaim elemi tankönyvi ismeretté "süllyedtek". És ha azt gondolod, nyájas, a tudományon kívüli olvasó, hogy most már be van fejezve a nagy mű s az alkotó pihen, nagyon tévedsz, pár év múlva jobb módszerrel csinálják meg ugyanazt, és mielőtt észrevennéd, nem vagy más, mint ócskavas...
A tudomány haladása új technológiáktól, új felfedezésektől és új ötletektől függ - valószínűleg ebben a sorrendben.
Facebook
Pinterest