Tudomány és vallás
Ha mindent alávetünk az észnek, vallásunkban nem marad semmi természetfeletti és misztérium-jellegű, ha viszont megsértjük az ész alapelveit, a vallás abszurddá és nevetségessé válik.
A legtöbb jelenlegi és korábban létező vallás szerint valamilyen isten teremtette a Világegyetemet, az életet és az emberi tudatot, aki napi rendszerességgel beavatkozik a dolgok menetébe, különösen, ha fohászkodunk hozzá. A tudományos gondolkodás elveti ezt a szcenáriót, s igen burkoltan a vallást téveszmének nevezi, rendszerint nem a saját nevében, hanem gyáván, az ateizmus leple alá rejtőzve. Valójában az egyes vallások is téveszmének tartják az összes többi vallást, a tudomány ehhez a nagy számhoz csupán egyet hozzáad.
A vallási téveszméknek nincs helyük a XX. századi ember világképében, ahol a tudomány racionális, igazolható igazságaié az egyedül döntő szó.
Ami a tudományt és a vallást illeti, e kettőnek valóban nem kell szükségszerűen összeütköznie, mivel a fejlődéstan alapján álló humanista számára, amilyen magam is vagyok, a vallás tudományosan vizsgálható természetes jelenség. De a tudomány és a teológia - ez már merőben más dolog. (...) A tudomány és a keresztény teológia között nagyon is reális az összeütközés.
A tudomány egyenesen a Holdra repít, a vallás egyenesen neki az ikertornyoknak.
A tudomány kapuja valamennyi kérdés előtt nyitva áll, a vallásé viszont hosszú évszázadok óta zárva van, mivel szent tanai megkérdőjelezhetetlenek.
Az emberi megismerés nem szorítható korlátok közé. A teológia utóvédharcaira, amelyek során újra és újra azt kívánja elhitetni velünk, hogy tudásunk egy meghatározott horizontját véglegesnek kell tekinteni, mert azon túl a természetfölötti szférája kezdődik - eleve kudarc vár. Ezt a kudarcot hovatovább a legbonyolultabb érvelések sem tudják elrejteni a tárgyilagosan ítélő gondolkodás elől.
A természet megismerésének nélkülözhetetlen feltétele, hogy jelenségeit a valóságos összefüggések, és ne a tőle idegen antropomorf elképzelések alapján értelmezzük. Ennek fokozatos megvalósulása során az embernek nemcsak a kutatás nehézségeit kell legyőznie, hanem azt a visszahúzó erőt is, melyet a vallásos világnézet jelent.
A vallás fenntartására irányuló minden kísérlet, bármilyen modernnek tetszik is, végső soron egy alapjaiban hamis, az embert önmagától és a valóságtól elidegenítő viszonyulásmód fenntartását szolgálja. Az emberiség fejlődése a társadalmi haladáson, a megismerés gazdagodásán, a tudomány és technika eredményein keresztül az embernek önmagához és az objektív valósághoz való adekvát viszonyulását alakítja ki, amely lehetővé teszi, hogy az értelem világossága végképp eloszlassa az emberi tudat zugaiban oly sokáig kísértő árnyékokat is.
A természet feletti növekvő uralom végső soron szükségszerűen vonja maga után a vallás fokozatos visszavonulását, korábbi pozícióinak feladását. S bármilyen okos taktikával is törekednek erre, a világosság és sötétség kontrasztja nem tüntethető el. A játszma vége nem lehet kétséges. Világos lép - és győz.
A vallást hirdetők a tudomány fegyverével küzdenek s - önmagukat sebzik meg vele.
Régen a vallás volt az úr s a tudomány a szolga, ma egymás mellett áll, de már az, hogy sok helyen a tudomány győz, mutatja ennek végleges győzelmét.
A tudományellenes valláshirdetők folyton élvezik a tudomány minden vívmányát, de a vallástalan tudósok sohasem a valláséit, mert a vallás malasztjai nélkül meg lehet élni, de a tudomány produktumai nélkül lehetetlen.
Mentől nagyobb hézag tátong a vallás dogmái s az értelmi felvilágosodás közt, annál nagyobb közöny támad a vallásos dolgok iránt. Mert mikép tarthassam én vezérlő fáklyának azon vallásos tantételt, melyre az előítéletekből kibontakozott józan értelmem s a tudományok alapján szerzett fölvilágosodásom az igaztalanság, sőt a képtelenség bélyegét?
Facebook
Pinterest