Tudomány és vallás
A vallás az ellennézeten lévőket üldözi, megveti, soha azok igazát el nem ismerheti, ha sajátjával összeütköznek; a tudomány az ellennézeteket meghallgatja, s ha igazságuk van, a régi helyébe teszi; (...) ezért az előbbi mindig elavult, mert változtatni nem lehet rajta, az utóbbi mindig a legújabb s így legjobb.
A tudomány új igazságok által csak nyer, a vallás új igazságok által csak veszít; ott ezek erjesztőleg, itt bomlasztólag hatnak, ott erősbödést, itt megsemmisülést vagy legalább nagyfokú gyöngítést eredményeznek.
Tudomány nélkül minden csoda. Tudománnyal van rá esély, hogy semmi sem az. A vallásos hit emiatt egyre kevésbé szükséges és releváns.
Az ember űrrepülése súlyos csapást mért a papokra. Abban a levéláradatban, amely hozzám érkezett, elégtétellel olvastam sok levélíró vallomását arról, hogy a tudomány eredményeinek hatására megtagadták régi hiedelmeiket, meggyőződésükké vált, hogy Isten nincs, s hogy minden, amit nevében hirdetnek, kitalálás és ostobaság csupán.
Míg (...) a tudós Isten "csodáiból" mindig a természet - már felismert, vagy még megismerendő - rendjét olvassa ki, addig az átlagember, még a tudomány "csodáiban" is Isten hatalmának megtestesülését látja.
Nem minden gondolkodó meri ma vállalni, hogy a hit és a tudás bizony összeegyeztethetetlen. Pedig az, mégpedig a hit módszertelensége és a tudás módszeressége miatt. Ez feloldhatatlan, elvi különbség. És ezt nem oldja fel, hogy vannak tudósok, akik ezzel a kognitív disszonanciával együtt tudnak élni.
Az ujabb materialismus ellen emelt vádak közé tartozik, hogy felzavarja a kedélyeket, hogy megháborítván a nyugalmat, melyet a philosophia és vallásos hit által fölépített világnézlet pompás teremében oly meg nem zavarhatónak véltek az emberek: botránkoztatásra ad alkalmat. Minek háborgatni - kiáltanak fel - a meggyőződés nyugalmát; ugyan mi öröm lehet a hit fényes templomát lerombolni törekvő herostrátusi dicsőségben?! Mi is kárhoztatnók e törekvést, mi is igy kiáltanánk fel: minek háborgatni a meggyőződés nyugalmát! Ha a nyugalom s nem az igazság volna a czél, mire törekednünk kell; ha szellemünkhez forrva nem volna az igazság keresésének vágya. De valjon nyugalmat keres-e a vegyész, ki egészség - sőt életveszélyeztető anyagokkal tesz vegytani kísérleteket? nyugalmat keres-e a csillagász, midőn égre szegzett szemekkel átvirrasztja az éjszakákat? (...) Ők épen ellenkezőleg nyugalmukat áldozzák fel, éltöket teszik koczkára csak azért, hogy az igaz ismeret birodalmát egy lépéssel tovább terjesszék; hogy az igazság fényes napja elől egy kis fellegfoltocskát szétoszlathassanak.
A tudomány emancipálván magát a vallás tutorkodása alól, napjainkban külön háztartást képez.
A természetvizsgálás valódi eredményeit semminemű dogma le nem ronthatja; a gyakorlati következtetések, melyek azokból folynak, nem láttatják tanácsosnak a vallásnak a küzdelembe sodrását, mert vagy hamisak s ezen esetben a tudomány maga szolgáltatja a legjobb fegyvereket azok megczáfolására, vagy igazak s ezen esetben nincs más út veszélyességöket az ellen kezében megakadályozni, mint azokat elismerni, gyakorlati alkalmazásukban nem gátolni.
Egyáltalán nem vagyok vallásos; ateista vagyok - és helytelenítem, amikor vallásos értelmet próbálnak tulajdonítani a tudománynak.
Bár vannak tudósok, akik hisznek istenben, mégsem hiszem, hogy ők úgy gondolkodnak istenről, ahogy azt a vallásos emberek teszik.
Természetesen triviális igazság, hogy a vallás és a tudomány összeegyeztethető, hiszen (állítólag) számos vallásos tudós van. Ez azonban olyan, mintha azt mondanánk, a tudomány és a tudatlanság is összeegyeztethető, hiszen egy sereg tudós számos kérdésben nyíltan bevallja tudatlanságát.
A tudomány viharos sebességgel szállítja az ismereteket, miközben saját korlátait is becsületesen elismeri. A vallás mindkettőre képtelen.
Facebook
Pinterest