Mátrai László

Minden élmény végső értelme, hogy műalkotássá legyen.

A vallási téveszméknek nincs helyük a XX. századi ember világképében, ahol a tudomány racionális, igazolható igazságaié az egyedül döntő szó.

Az érzelmi funkciókat nem lehet kiszakítani az egyén pszichés működésének egészéből, mivel azok a kül- és belvilággal való kapcsolatnak szerves, szükségszerűen fellépő alkotórészei; a valóság visszatükrözésének - normális esetben - kikerülhetetlen velejárói. Ez pedig azt jelenti, hogy a gondolkodást az érzelmektől nem lehet olymódon, olyan metafizikus élességgel elválasztanunk, mintha azok az egyénnek egymástól független "lelki képességei" lennének: az egyént gondolatai és érzelmei egyaránt összekapcsolják a valósággal.

A félelem történetileg és pszichológiailag is megszüli a maga isteneit.

Az emberi gondolkodás szükségszerű, elszakíthatatlan kapcsolatban áll a világossággal, a szónak mind fizikai, mind pedig szellemi, átvitt értelmében. A tűzgyújtás feltalálásától az elektronikus számológépekig, a primitív varázslástól a társadalom bonyolult mozgástörvényeinek felismeréséig: mi más az emberi kultúra története, mint küzdelem a sötétség, bizonytalanság, homály félelmes erői ellen, küzdelem a világosság, biztonság, értelem érvényre jutásáért?

A vallás szükségszerűen keletkezett és maradt fenn egy olyan embertelen világban, amely tömegméretekben tenyésztette a boldogtalanságot, ahol a szenvedő, kiszolgáltatott ember csak a halál utáni életbe, a természetfeletti jóvátételbe vethette reményei horgonyát.

A pusztulófélben levő fa (...) terem még kései gyümölcsöket.

A valósághoz való hűséget, a hazugság és homály nélküli világmagyarázatot mindig is a tudomány volt egyedül hivatva megfogalmazni; pontosabban: csak azóta és annyiban létezik tudomány az emberiség történetében, amióta éppen a hazugság nélküli világmagyarázat lehetővé vált.

Az emberek tudata gyakorta elmarad létük mögött.

Számos olyan fontos emberi kérdés van, amelynek megválaszolásával a modern tudomány még adós vagy részben még adós. Ezekben a kérdésekben a legkülönfélébb vélekedések, a távoli múlt homályából eredő hagyományok "adnak választ" a mai embernek is.

A tudomány bizonyítható, észszerű világossága összeférhetetlen azzal a homállyal, melyet a vallás áraszt azokban a kérdésekben, melyeket a hívőknek megválaszol.

A legkülönféleképp gondolkodó emberek is ugyanabban a világban élnek: nincs külön valóság a hívők és külön egy másik a hitetlenek számára. És bármennyire tartózkodjék is a tudomány attól, hogy az emberek egyéni hiedelmeibe beleszóljon, azt semmi­képpen sem ismerheti el igazságnak, ami pusztán egyes emberek vagy embercsoportok érzelmeivel vagy hagyományaival bizonyítható, nem pedig a természet és társadalom törvényeivel.

Kétféle gondolkodásmódot ismer a filozófia és a tipológia: egyik ember azt hiszi, amit lát, a másik azt látja, amit hisz.