Tudatalatti
Ami tudatos, az ki van téve az enyészet kényének-kedvének, de ami tudat alatti, az nagyjából örök és változatlan. Mint ahogyan a sírleletek fennmaradása is annak köszönhető, hogy valamikor eltemették ezeket.
Az életben a legfontosabb döntések (...) tudat alatt formálódnak, és csak akkor nyernek tudatos kifejezést, amikor teljesen megérnek - amikor az emberben elég erő van, hogy bevallja önmagának: ezt az irányt szabta meg számára a hite.
Mindaddig, amíg a tudattalan tudatossá nem válik, a tudatalatti fogja irányítani az életed, és te sorsnak fogod hívni.
Ami a tudattalanban történik, az sokdimenziójú, hihetetlenül komplex. Ami ebből a felszínre kerül, az csak a töredék. Az igazán fontos az agyunk tudattalan részében történik.
A tudattalan sokkal lényegesebb szerepet játszik, mint a tudatos gondolkodás, amely szerintem csak a felszínt mutatja - hasonlóan egy számítógép képernyőjéhez.
Minden meg nem fejtett álom olyan, mint egy fel nem bontott levél. Úgy vélem, ezeket a leveleket a tudattalanunk küldi nekünk minden éjjel.
A tudattalan nem egyezményes nyelveken szólal meg, hanem a teremtő fantázia sajátos nyelvén, s bár minden tolmácsolási kísérlet fontos lehet, az igazi választ egyedül az álmodó adhatja meg a saját kérdéseire.
A tudatosság sokkal kisebb része mentális életünknek, mint az, aminek nem vagyunk tudatában, mert nem lehetünk tudatában annak, aminek nem vagyunk a tudatában... milyen könnyű ezt kimondani; milyen nehéz felfogni! Olyan ez, mint azt kérni az elemlámpától, hogy egy sötét szobában világítson rá valamire, amire nem vetül fény. Az elemlámpa, mivel bármerre is fordul, oda fényt vet, arra a következtetésre fog jutni, hogy minden meg van világítva. A tudat is látszólag így járja teljesen át az egész mentális életünket, holott valójában nem ez a helyzet.
Freud - igen, maga Freud - egy ízben azt mondta, hogy életünk apró dolgaiban természetesen a józan észre kell hallgatnunk. De az igazán nagy elhatározásoknál azt kell tennünk, amit a tudatalattink parancsol.
Imád azért talál meghallgatásra, mert tudatalattid alapelve érvényesül, és az alapelv érvényesülésén azt kell érteni, hogy a dolog működik.
Ha tudatalattinknak választania kell a mélyen gyökerező érzelmek és a logika között, szinte mindig az érzelmek javára dől el a választás.
A megszokás olyan valami, amely arra késztet, hogy azt is lásd, ami már nincs is a helyén: ám a tudatalatti felfigyel a változásra.
Hiszek az érzékek hosszú eltompításában az ismeretlen felé, a tudatalattiban élek, gyarló értelmünk elrejti előlünk a végtelent.
Az érzelmek alkotják a tudatalatti nyelvét, amely a mindennapokban segít nekünk nem elmerülni az információk áradatában.
Facebook
Pinterest