Tőzsde
Ugyan mi a Wall Street, ha nem egy óriási tétekkel játszó kaszinó - elég igazságtalan, ha már itt tartunk -, ahol minden egyes nyeremény valaki más kárára történik?
Ne higgye, hogy a pénzvilág messze esik a művészetektől. A tőzsde sem más, mint az emberi élet leképezése. Ugyanúgy megvannak a maga törvényszerűségei, mint a létünknek. Ha hozok egy rossz döntést, lefele megy az életem. Ha viszont hozok egy jót, felfelé fut az index. Visszaesések, új lendületek, zuhanások és kikapaszkodások. Ahogyan az életben is, a válságokat túl kell élni - és a nagy túlélőké a jövő.
A nagyközönség csak nehezen tudja felbecsülni az események kimenetelét és tőzsdére gyakorolt hatását. A spekuláns viszont olykor az alkoholistához hasonlítható: sírva fakad a jó hírek hallatán, és nevet, ha rossz hírt hall.
A sikeres tőzsdei spekuláns egyesíti magában egy éles elméjű politikai elemző és egy tapasztalt tömegpszichológus erényeit. Egyszerre két rejtvényre kell megoldást találnia: hogy alakulnak a politikai események, és miként reagálnak a befektetők. Az előbbieknél még érzékelhető bizonyos logikus tendencia, a befektetők reakciója azonban sajátos és szeszélyes törvényeknek engedelmeskedik.
Látom, hogy milyen tudományos pontossággal dolgoznak az elemzők. Számítógépes elemzéseket készítenek, precíz görbéket rajzolnak, számításokat végeznek, szoroznak, osztanak, kivonnak, mindezt azért, hogy megállapítsák a részvényárfolyamok alakulását. Aztán mégis minden másképp alakul.
A régi tőzsdei bölcsesség: "Venni kell, ha dörögnek az ágyúk, eladni, ha lágy hegedű hangja szól" mára már érvényét vesztette. Hiszen amit már mindenki tud, az a tőzsdén többé nem számít bölcsességnek.
A tőzsde nem tudomány, hanem művészet. Miként a festészetben, úgy a tőzsdén is érzékkel kell rendelkezni a szürrealizmus iránt. Még akkor is, ha a világot fejtetőre állítva ábrázolja. És nem ezrek csodálják az effajta szürreális képeket?
Az újságban a hírek sokkal inkább érdekelnek, mint az árfolyamok, mert ezek már (...) a tegnapot jelentik, a hírek ezzel szemben tulajdonképpen a holnap árfolyamai.
Senki nem tudja, hogy egy részvény értéke felfelé, lefelé vagy oldalra fog-e menni, legkevésbé a brókerek. De úgy kell tennünk, mintha tudnánk.
Ha nincs új információ egy adott részvényről vagy kötvényről, akkor akár dobókockával is megpróbálhatjuk kitalálni, hogy miképpen fog változni az ára.
Ha csak egy fiam lenne, abból zenészt faragnék. A másodikat szobrásznak vagy festőnek taníttatnám, a harmadikat írónak vagy újságírónak. A negyedik azonban feltétlenül tőzsdei spekuláns lenne: valakinek gondoskodnia kell a másik három szegény testvérről.
A politika és a tőzsde gyakran kéz a kézben járnak. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a politikai titkok tudói gyakran kísértésbe esnek, hogy hasznot húzzanak ismereteikből.
A tőzsdére vitt vállalatok részvényéi, főleg, ha nagyléptékű technológiai fejlesztésekkel kapcsolatos vállalkozásról van szó, szélsőségesen ingadoznak, egyrészt a belső teljesítmény, másrészt pedig a gazdaság pillanatnyi állapotának függvényében. A tőzsde mániákus depressziós világa pedig elvonja az ember figyelmét, és nem hagyja, hogy a nagyszerű eredmények elérésén dolgozzon.