Tévedés beismerése
Amikor beismerjük hibáinkat, nem a kudarcunkat ismerjük el, hanem azt, hogy emberek vagyunk, akikben megvan a lehetőség a kedves és önzetlen, illetve az önző és bántó magatartásra egyaránt.
Természetesen a hibáját beismerő ember mindig szimpatikusabb, mint a makacs, konokul hazudozó.
A női jellemben van egy olyan vonás, hogy ha például a nő valamiben hibás, inkább elsimítja később ezernyi kedvességgel, mintsem, hogy ott helyben beismerje, és bocsánatot kérjen.
Minden ember követ el bűnt, még a királyok és királynők is. Magam is vétkeztem, s megbocsátást nyertem. Beismerés nélkül azonban nincs bocsánat.
Nem tudom megváltoztatni a múltamat, csak a jövőm fölött van hatalmam. (...) Végtére is beismerni egy hibát annyit jelent, hogy valaki bölcsebb ma, mint tegnap volt.
Ha úgy élnék, hogy minden hibámat beismerem, energiám java részét az ebből érlelődő bűntudat emésztené fel.
Ezt (...) utáltam a gyerekekben: mindig kimondják, amit igazából már te is tudsz, csak nem akarsz beismerni. És pláne nem akarsz hallani.
A beismerés mindig a gyengeség jele. Az erős lélek magában tartja a titkait és csöndben viseli a büntetését.
Hibáink beismerése nem jelenti azt, hogy kudarcot vallottunk. Vállaljuk a felelősséget saját helytelen cselekedeteinkért! A felelősségvállalás nem a kudarc, hanem a lelki érettség jele.
Hibáinkat nem tudjuk meg nem történtté tenni - de beismerhetjük őket, és bocsánatot kérhetünk miattuk.
Facebook
Pinterest