Tények
Mindig az igazságot kell írni. De írhatja-e az író mindig az igazságot? Végre is, "költeni", ez a hivatása, kitalál történeteket, megszépíti a részleteket, told, hozzáfűz, tökéletesít. Nem írhatja az anyakönyvi igazságot: ez nem irodalom, csak ismétlés és unalom. De mindig igazat ír, ha a látomásához hű marad. A látomásához, amely a költő meséjéből sugárzik. Ez az írói igazság: hűség a látomáshoz. Minden más csak híradás, beszámoló lehet.
Amikor az ember fel akar állítani vagy támogatni akar egy elméletet, milyen ügyesen kényszeríti a tényeket saját szolgálatára!
Ha valamit egyszer elfogadott az emberi értelem - akár mert régtől fogva igaznak ismerte el, akár mert örömét lelte benne -, később mindent úgy rendez, hogy ezt alátámassza és összhangba hozza vele. És jóllehet seregestül jelentkeznek ellentétes értelmű tények, ezeket figyelmen kívül hagyja, semmibe veszi vagy kivételekké nyilvánítja, úgy állítja félre őket az útból, a legnagyobb károkkal és veszedelmekkel sem törődve, csak azért, hogy kezdetben felállított tételeinek tekintélyén csorba ne essék.
Az egészséges étrendhez és a rendszeres testmozgáshoz hasonlóan a ténytudatosság is a mindennapi életünk részévé válhat, és azzá is kellene hogy váljon. Kezdjünk el gyakorolni, hogy lecserélhessük a túldramatizált világképünket egy tényeken alapulóra!
Nincs annál idegesítőbb, mint ha tényekkel bombázzák az embert, főleg kellemetlen tényekkel.
A tudományos tények mérvadóak. Nem szabad, hogy a hagyomány és a tekintélyelv mindezek fölé kerekedjen.
A tényeket nem lehet letagadni, legfeljebb a lencsét lehet cserélni, amelyen át az ember nézi őket.
A tényekkel az a baj, hogy túl sok van belőlük. Mindenre lehet példát, majd ellenpéldát mondani.
A tények hangosabban beszélnek, mintsem philosophiai lármával azokat tul lehetne kiáltani.
Először a tényeket kell ismernünk, és nem lehet mindjárt csak úgy önmagában spekulálni.
Facebook
Pinterest