Tavaszi hangulat
Jelentéktelen apróság lenne élvezni a napot, fürdeni a tavasz fényében, szeretni valakit, gondolni a másikra?
A kígyó is örül a tavasznak, mégpedig annyira, hogy ilyenkor örömében kibújik a bőréből.
A tavasz friss és üde melódia, A szerelem ekkor nem teória, A vágy leginkább ott virágzik, Ahol egy pöttyös bogárka tanyázik.
Minden tavasz új meleget kinál, s mint békében sem törli a király a háborús adót - a kikelet növését nem csökkentik a telek.
Kertem nárcisokkal Végig űltetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd; Rám ezer virággal Szórtad a tavaszt S égi boldogsággal Fűszerezted azt.
Köszöntlek, kedves szép március! Ibolyaszagú, langyos leheletedet érzem már a levegőben. Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon. Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai, de a napot már te emeled az égre, s a földön már a te lábad jár. És a te lábad nyomán kizöldül a fű, és előkéklik az ibolya.
Bimbó-fejtő szép tavasz! Mint kis gyermek, olyan az: A mogorva tél után Fürge, tiszta, friss, vidám!
Facebook
Pinterest