Találkozás
Mindig szerettem hamarabb odaérni. Kicsit megszokni a helyet, megfigyelni az embereket, beszívni a környezetet, átvenni a hangulatot, mire megjön, akit várok. Helyzeti előny, vétek lenne kihagyni.
Bármelyik kapcsolatodat akarod elmélyíteni, amikor csak lehetséges, találkozzatok személyesen, ahelyett, hogy írásos üzenetekre és a kommunikáció egyéb formáira szorítkoznátok. Az igazi, szemtől szembeni társalgás sokkal meghittebb.
Találkozásunk olyan, mint egy könyv, tele szavakkal:
Ha csak átlapozod, nem veszed észre a lényeget.
A könnyes szemek mindent elhomályosítanak,
Minden véletlen egybeesést, ami mögött a sors keze áll.
Most boldog vagyok. Mert hamarosan elérkezik a pillanat. És magával hoz téged. Vártam ezt a pillanatot. Napok óta. Napok óta? Nem! Nem napok óta. Sokkal régebb óta. Már akkor is vártalak, amikor még nem ismertelek. Csak tudtalak. Tudtam, hogy élsz, létezel valahol, és tudtam, hogy egy napon elérkezik a pillanat. Veled.
A jó színház olyan, ami után a néző változni tud. (...) És milyen egy jó találkozás egy másik emberrel? Ami után én vagy ő változni tudunk.
Ha valakivel először találkozunk kilenc év után, akkor furcsamód mindig van egy pillanat, vagy talán csak egy töredékmásodperc, amíg úgy érezzük, hogy a másik teljesen idegen, de aztán ez elmúlik, és megint ugyanaz az ember áll előttünk, akit ismerünk.
A decemberben leggyakrabban elhangzó beváltatlan ígéret: karácsony előtt még összefutunk.
Előfordul, hogy találkozunk valakivel, akiről úgy érezzük, megváltoztathatja az életünket. Mintha ennek az égi tüneménynek a jelenlétében új pályára állnánk, lábunk alatt a talaj trambulinná válik: úgy tűnik, ezzel a személlyel szebb és jobb, csodásabb és valódibb dolgokat tudunk létrehozni, mint nélküle, valaha.
Néhány találkozás látszólag a véletlen műve, de ha csak egy kicsit is megvizsgáljuk a körülményeket, hamar felismerjük a mágneses tér hatását.
Facebook
Pinterest