Szolidaritás
A félelemmentes élet nem egyszerűen adomány, hanem élethossziglani gyakorlat. Mi magunk különböző személyes stratégiákkal építjük föl ezt a félelemmentes életet, amelyben megbízhatóság és méltóság egyrészről, szolidaritás másrészről párban vannak egymással. Csak autonóm emberek tudnak szolidáris emberek lenni.
Ameddig a saját szomszédainkkal nem tudunk szót érteni, globális szolidaritásról fecsegni nem egyéb öncsalásnál.
A történelem megy a maga útján, de bizonyos dolgoknak meg kéne maradniuk. A szolidaritás eszméjének.
Nem mindenkinek kötelező hátrányos helyzetűek segítését hivatásul vállalnia. De mindenkinek kötelező tudomást vennie hátrányos helyzetű embertársainkról. Ez az első lépés a szolidaritás felé.
A gyerekeket, az egészségesebbeket, az épeket, a jobbakat, ügyesebbeket meg kell tanítani arra, hogy szolidárisak legyenek a gyengébbel, az elesettebbel, a kisebbel, a sebzettebbel szemben.
Minél nagyobb a szegénység, annál kisebb a szolidaritás. Ha picivel jobbak az életkörülmények, nagyobb a biztonság, akkor csökken a gyűlölködés, és a szolidaritás is megnő.
Van a nők között valamiféle kimondatlan segítség, szolidaritás, valami nagyon diszkrét, mégis egyértelmű összekapaszkodás.
Hisszük, hogy társaink, rokonaink szeretnek bennünket, hiszünk a baráti szolidaritásban, szerelmeink tartósságában és abban, hogy vannak bizonyos dolgok (...), amelyek "csak mással" történnek meg. (...) Jó része nyilvánvalóan illúzió, jobb esetben a szándék összecserélése a valósággal. Aki pedig nem csatlakozik illúziónkhoz, sőt rombolja őket, az ellenség.
Szerencsére a nők között szolidaritás is létezik. Nehéz időszakokban lájkokkal, szmájlikkal, szívecskékkel, imákkal, cicás videókkal és biztató szavakkal töltik meg egymás Facebook-hírfolyamát, a csetszobákban pedig jól szórakoznak a többiek életében is előforduló ismerős eseményeken.
Ha azt mondjuk egy amerikainak, segítség kell, válasza jó eséllyel tükrözni fogja mindazt, amitől ez az ország növekszik és gyarapodik.
A szolidaritás mindig egy embertársunkra irányul, és nem lehet minden ember a társunk... A "mi" ugyanis feltételezi, hogy van, aki kívül reked, aki a többiekhez tartozik, és ezek a többiek nem lehetnek állatok vagy gépek, ők is minden bizonnyal emberek.
Ha nem adod azt a másiknak, amit hasonló esetben magadnak elvárnál, egy napon talán majd hiába reménykedsz a szolidaritásban.
A nők az egy nemhez tartozás alapján szolidárisak, és ez a szolidaritás átlépi még az osztály- vagy kasztkorlátokat is.
A baloldaliság nekem szolidaritás az alul levőkkel, a szerencsétlenekkel, a nehéz sorsúakkal, azokkal, akiket félrelöknek az útból.
Facebook
Pinterest