Szív
Nemrég múltam huszonöt. A szívem eddig nagyjából 900 millió alkalommal húzódott össze. Teljes kötelességtudattal és tévedhetetlenül teljesítve a feladatát, hogy életben tartson. Köszönöm, drága Szív, hogy elvégzed ezt a monoton munkát a kedvemért!
Bár az öregedésnek rengeteg előnye van - például a határtalan bölcsesség, vagy az, hogy egész nap bámulhatunk kifelé az ablakon, vagy komphajókon héderelhetünk ahelyett, hogy az irodában ücsörögve halogatnánk, hogy végre felemeljük a telefont -, ebben az életszakaszban a szív tartogat néhány kellemetlen meglepetést is.
Romantikus komédiák sora szól arról, hogy az átültetett szív új tulajdonosa halálosan beleszeret a donor gyászoló özvegyébe. Lehet, hogy ezek a filmek nem túl életszerűek, de az új szív minden esetben új életet, talán teljes újrakezdést is jelent. Az új tulajdonosra valószínűleg még sok szép év vár finom mediterrán ételekkel, szerelemmel, vidámsággal és boldogsággal. Eleven, mindig dobogó szívvel.
A szerelmesek szívverése egymáshoz igazodik, amikor egymással szemben ülnek, és egymás szemébe néznek. A nők szíve ilyenkor egyértelműen gyorsabban alkalmazkodik a szeretett férfi szívének ritmusához, mint fordítva. Hogy ez miért van így, nem világos, de ugye milyen romantikus, hogy a szeretők megosztják egymással a szívfrekvenciájukat?
Nemrég olvastam egy bölcs mondást: "Nyugi. A szívünk olyan, mint egy bozótvágó kés, segítségével ki tudjuk vágni magunkat a sűrű dzsungelból." Nagyszerű tisztelgés egy hű barát előtt, akire mindig és mindenben számíthatunk. Erős és kitartó útitárs, kimerítő munkájáért cserébe csak annyit kér, hogy jól bánjunk vele.
Facebook
Pinterest