Szilveszteri vers
Kívánok boldog uj évet minden kis bogárnak! Kívánok boldog uj évet a pezsgőspohárnak! Kívánok boldog uj évet húszéves koromnak és nektek és nekik, s az Eiffel-toronynak, könyveknek, könnyeknek és minden népeknek, mozinak, Gerbeaudnak, jazz-bandnak, illatnak, az Orthnak, a Worthnak, s a női divatnak, cigarettafüstnek, charlestonnak, képeknek, korzónak, ligetnek, a Margitszigetnek, szemeknek, szavaknak, sziveknek, szineknek, a napnak, a holdnak, a lámpavilágnak, minden szál virágnak, kékeknek, liláknak, boldog uj esztendőt az egész világnak!
Ne aludj hékás, itt van a tél, itt van az Új Év, itt van a fény, légy újra gyermek, itt van a hó, szálljon az ének, a hógolyó.
Három perc, és itt az éjfél, kerek lesz az öreg év. Ha nem hozta el, mit kértél, talán megadhatja még, két és fél perc pont elég.
Kívül, belül maradjon Békében az ország; A vásárra menőket Sehol ki ne fosszák. Béke legyen a háznál És a szívredőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben.
Peregnek a percek, órák és napok. Te hozod nekünk a nevető napot, vidám hóvirágot, lila ibolyát - s újra hallhatjuk a madarak dalát.
A tegnapokkal fogy az élet, A holnapokkal egyre nő, S szemedben mégis mindörökké A mának arca tűn elő. (...) Ezért ha illan ez az év is, S a múltba szállva szétomolt, Lelkedben ott a kincs örökre, Amely valaha benne volt.
Új esztendő beköszön. Régi könyvben új lap új topán a küszöbön ég küszöbén új nap. Ej haj dús az év minden jót ígér, minden napja cél és minden éje kéj.
Vígan! az ó év haldokol, Nevessünk mint örökösi, - Pedig bizony semmit se hágy Annak, ki végpercét lesi. Hajrá fiúk! ez a pohár Az évért, mely kiszenvede; Emléke fönn lesz holnap is... Egy kis mámor futó köde.
Igyál. Köszöntsd magad felé a bort, amely ezen az órán átsegít, s figyelj. A távolban lovak: már tépdesik zablájukat, jövendő tévedéseid.
Ismét leboronga egy évi idő, Gyors napjaival soha vissza se jő. Gyors napja, miként fejedelmi madár, Csattogva odább kél és tova jár.
Itt az új év, és én még mindig a régi vagyok. Vagy küzdök, vagy ebbe még idén belehalok.
Adjon Isten, ami nincsen Az új esztendőben! Így énekelt Arany János Rég elmúlt időben. Adjon Isten, ami nincsen, Én sem kérek másat Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz Semmi magyarázat.
Esztendő borul esztendőre, Az új az ót eltemeti. Ki búsul ezen? Csak a dőre, A bölcs mindezt csak neveti.
Isten hozzád ó-év, elaggott cimbora! Jer, szorítsunk kezet örök elválásra: Te mégysz - én maradok, s csak azt sem mondhatjuk Egymásnak: "Adieu! a viszontlátásra."
Facebook
Pinterest