Szerelem alapja
A mézeshetek néha csak arra valók, hogy a nő és férfi, a kik egész életükre szóló szövetséget kötöttek, hamar megunják egymást. Az a szerelem, mely nem a sziv nemes érzelmein alapszik, s csak olthatatlan, mohó szomjuság a nő szépségei után, alig éli tul ezt a néhány mámoros hetet.
Azt mondták, hogy a szeretet ellenszolgáltatás. Ha szeretnek bennünket, akkor valamiért szeretnek. Ok nélkül nincs szeretet. Az oktalan szeretet képtelenség. Olyan képtelenség, mint az volna, hogy a mérleg nyelve kibillenne akkor is, amikor valamelyik serpenyőjét nem terhelnék meg. Minden szeretet érdeken alapul - minden szerelem is, s minden házasság - egy vagy más szempontból - érdekházasság.
Már nem gondolom, hogy a szerelem a gyengék sajátja lenne. Sokkal inkább a legerősebbeké. Akik hisznek egymásban és az érzelmeikben. Az igaz szerelem valószínűleg vak hiten és sziklaszilárd bizalmon alapul, ami csak keveseknek adatik meg.
Amikor a szerelmed nem csupán egy vágy a másik iránt, nem csak egy szükség; amikor szereteted adáson alapul, és nem egy koldus, hanem egy császár szerelme; amikor szerelmed nem követel cserébe semmit, és kész arra, hogy pusztán az adás öröméért adjon - akkor add még hozzá ehhez a meditációt, és a tiszta, valódi illat megjelenik. Ez az együttérzés. Az együttérzés fölött semmi nem áll.
Kétfajta szerelem létezik. Az egyik akaratunkon kívül kerít a hatalmába, a másikat pedig mi magunk hívjuk életre. Az, amelyik kéretlenül toppan be, testi tünet, mint valami betegség. És ahogy a betegség is, legyengíti az embert. Olyan szerelem az, amely meggyötör, mert arra a kényszerre alapul, hogy a másikat birtokba vegyük, nem pedig arra, hogy szeressük és tiszteljük. De az a szerelem, amelyet mi magunk keltünk életre - amely két ember közös döntéséből születik -, az napról napra nő, és egyre erősebb lesz. Olyan, mint a tűzhely lángja, amelyet életben kell tartani, hogy főzzünk rajta, meg hogy melegen tartsa a házat, de nem engedhetjük addig tombolni, míg porrá nem égeti az egész várost, ahogy azt a nagy londoni tűz tette. De az ilyen szerelemhez két ember kell. Egyedül nem megy.
Nyomorúságos órák járnak a szenvedélyes szerelem nyomán, ha nem alapul kölcsönös lángoláson.
Jó barátokat nagyon nehéz találni, akik ott vannak neked akkor is, amikor tévedsz, de közben nem csak azt mondják, amit hallani akarsz. Azt is hajlandónak kell lenniük elmondani, amit hallanod kell. Ez az oka, hogy olyan nehéz megtalálni az igaz szerelmet. Mert a szerelem alapja a barátság, és a barátság nagyon, nagyon ritka.
A szerelem nem józan megfontolás alapján születik, nem azért támad fel bennünk, mert alaposan megvizsgálunk, és méltónak találunk rá valakit.
Minden szerelem, amelynek nem barátság az alapja,
olyan, mint egy homokra épült kastély.