Személyiség
A test és tagjai mind csupán hús, csak ami a nyak fölött van, az valójában az ember.
Agyunk és ebből adódóan személyiségünk szobrászai, alapanyagai egyaránt mi vagyunk.
A csecsemő agyát a világhoz és az emberekhez fűződő kapcsolata formálja. Az interakciók idegrendszeri aktivitást váltanak ki, és alakítják az idegpályákat. Ahogy a baba növekszik, a genetikai hajlam és a tapasztalások összjátékából születik meg a személyiség.
Jelenlegi személyiségünk és további fejlődésünk roppant összetett koreográfiában tükrözi a genetikai és a környezeti hatások összjátékát.
Senkinek nem árt pár bukkanó az élet rögös útján, hogy csiszolódjon a személyisége, és kialakuljon benne a mások iránti empátia.
Ahány élet, annyi sors, annyi motiváció és annyi magyarázat. Megszületünk, élni kezdünk, és külső tényezők milliói formálnak bennünket azzá, akik leszünk.
A csillagjóslással egyenértékű annak a találgatása, ki miért lett olyan, amilyen.
Az emberek különbözőek, így a barátságok is. Minden barátunk más-más személyiségjegyeket vált ki belőlünk.
Még egy hirtelen viselkedésváltozás is teljes mértékben az adott személyiség keretei között történik. Az ember természetének ez a része végig benne szunnyad, és várja, hogy eljöjjön a pillanat, amikor felszínre törhet.
A személyiség mindig egyetlen történet pillanatnyi állapota, ami ugyan változhat, de a változás lehetőségét jelentősen befolyásolja, ami vele addig történt.
A legtöbbször sikerül fenntartanunk azt az illúziót, hogy koherens, összeszedett személyként viselkedünk, ám a mindennapi életben is előfordulnak olyan szituációk, amelyekben megmutatkoznak agyunk egymással konfliktusban álló erői. Veszély esetén több kulcsfontosságú agyi terület interakcióiban dől el, hogy hogyan viselkedünk.
Nem egyetlen pontosan meghatározható "biológiai ént" öröklünk a szüleinktől. A génjeink rendkívül sok potenciális ént kódolnak, és a szociális - valamint más - körülményeink, illetve azok percepciója közrejátszik abban, hogy végül melyik én lesz belőlünk.
Facebook
Pinterest