Szabad akarat
Az emberek kénytelenek valamilyen formát adni az életüknek, kénytelenek döntéseket hozni és választani a lehetőségek között, még akkor is, ha közben az életük úgy telik el, ahogyan a Hold forog a Föld körül.
Az, hogy hol leszel tíz év múlva, csakis rajtad múlik. Szabadon dönthetsz arról, hogy mit szeretnél kezdeni az életeddel. Születésed jogán szabadúszó vagy, szabad akarattal. Kell ennél több? Bármikor dönthetsz úgy, hogy jobban tiszteled önmagad, és többet nem találkozol azokkal a haverjaiddal, akik lehúznak. Csakis a te kezedben van, hogy boldog vagy boldogtalan leszel.
Életünk során csupán annyit teszünk, hogy lezongorázzuk a génjeinkkel örökölt lyukkártyás programot, némi variációval aszerint, milyen környezetben történik mindez. Ha így van, a szabad akarat egyfajta illúzió, amelyet a saját megnyugtatásunkra vagy szórakoztatásunkra agyaltunk ki.
Az ember cselekszik a motivációi alapján, nem pedig megválasztja őket. Maga a döntési eljárás nem lehet döntés tárgya. Aki így tesz, olyan, mintha saját hajánál fogva próbálná felemelni magát. És mint tudjuk, aki ezt elhiszi, könnyen paradoxonokba ütközik.
Ha (...) egy ember olyan tökéletesen átlátná önmagát, mint az isteni szem (...), akkor az oksági törvény alapján saját cselekedeteit előre láthatná, és az akarata nem lenne többé szabad.
Ha Isten szabad akaratot adott neked, akkor hogyan lehet minden Isten terve szerint? Ha viszont minden Isten terve szerint alakul, akkor meg hogyan lehetne szabad akaratod? Szóval miért van az, ha valami szarság van, például háború, éhezés, vagy csontrákos gyerekek, akkor az mindig az ember szabad akarata szerint történik (...). Ha valami viszont tuti jól megy, az meg már Istennek köszönhető?
A tudomány, attól függetlenül, hogy milyen eredményre jut, garantáltan a szabad akarat eltüntetőjeként fog megjelenni, minthogy a tudományos magyarázat nem tudja befogadni azt a fajta rejtélyes, okozatlan okozást, ami az akarat fogalma mögött van. Mit keressenek a tudósok, ha ki akarnák mutatni, hogy van szabad akarat? Valamiféle véletlenszerű idegi eseményt, amit aztán az agy többi része viselkedésindító jellé erősít? Csakhogy egy véletlenszerű esemény semmivel sem illik jobban a szabad akarat gondolatához, mint egy törvényszerű esemény.
A determinizmus és a szabad akarat ellentmondása azért nem létezik, mert nem ugyanarra a személyre vonatkozik. A determinizmus a külső, a szabad akarat a belső megfigyelő számára létezik. Kívülről minden előre látható. Belülről nézve érvényesül a szabad akarat. Miután pedig a kettő más-más megfigyelőre vonatkozik, nem zárják ki egymást és nem állnak ellentmondásban.
A tudatos mentális folyamatok rendszerint követik, nem pedig vezetik azokat a cselekedeteket, amelyek gyors válaszok a környezeti ingerekre. A reaktív válaszok esetében a tudomásunk arról, hogy mit tettünk, s hogy mi késztetett bennünket rá, csupán olyan luxus, amire csak néhány ezredmásodperccel a cselekedet után teszünk szert.
Ha valaki számunkra bosszantó módon viselkedik, rögtön azt gondoljuk, hogy az illető rossz. Nem vagyunk hajlandóak szembenézni a ténnyel, miszerint a kellemetlen viselkedése olyan korábbi tényezők következménye, amelyekről, ha elég hosszú ideig visszamegyünk az időben, kiderül, hogy már jóval a kellemetlen egyén születése előtt fennálltak - vagyis a kellemetlen egyén még véletlenül sem tehető a viselkedéséért felelőssé.
Nem számít, mennyire erős a meggyőződésünk, hogy a gondolataink okozzak a tetteinket, akkor is igaz, hogy mind a gondolatot, mind a cselekedetet okozhatja valami más, ami kívül esik megfigyeléseink körén, s így marad nekünk a helytelen oksági következtetés levonása.
Facebook
Pinterest