Rossz gyerek
A gyerekek gyönyörű, ártatlan, tiszta teremtmények. Semmi sem rossz, amit ők tesznek. A baj a mi gondolkodásunkkal van. Egy gyerek gyakorlatilag nem tehet rosszat.
Ablakokban csizma ásít,
itt egy cipő, ott egy másik.
(...)
A Mikulás mindent tud,
lesz, akinek virgács jut!
A panaszkodó ember olyan, mint a rossz gyerek, aki megkíván egy játékot, és amikor megkapja, nincsen vele megelégedve.
A kicsi Jézuska nagyon szereti a jó gyerekeket, de csak esténkint száll le a földre, a mikor ti már alusztok. Aztán mi lenne, ha ő kérdezne meg minden gyereket: jó vagy-e, rossz-e? Mind azt felelné: jó. Hej, hiszen ha úgy volna, barátom! De sok rossz gyerek van ám a világon! És azoknak is épenúgy hozzon ajándékot, mint a jóknak? Na szólj, igazság volna ez?
Nem a gyerekek rosszak, hanem a világ, de a világot csak a gyerekek tudják megváltoztatni.
Én mindig is jó szándékú gyerek voltam, csak mire a szándékom végére értem, rossz lett.
A Mikulást szerettem, mert olyan nagy barátja az igaznak, a rossz gyermeket sem engedi mindjárt elvinni, hanem ad neki egy évet a javulásra, csodásan fehér szakállával és hajával pedig olyan roppant szentül néz ki.
A rossz gyermekkel annyi baj van, mint egy zsák bolhával.
Gyakran úgy tekintünk a tekintélyre, mint a fegyelmezetlenségre adott válaszra: a gyerek rosszul viselkedik, a tanár pedig lecsap. (...) Maga a fegyelmezetlenség szintén válasz lehet a tekintélyre. Ha a tanár nem végzi rendesen a munkáját, a gyerekek fegyelmezetlenek lesznek.