Rossz lelkiismeret
A bűn seb, nem szégyenfolt. Gyógyításra, kezelésre szorul. A megbocsátás nem elég.
Nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.
A rossz előbb füstölög, mielőtt vétekké gyullad: a lelkiismeret fulladozik ebben a füstben. A megkísértett tisztesség önkéntelen émelyeg a pokoltól. A tárulkozó mélység bűze észre téríti az erőseket, és elkábítja a gyengéket.
A rossz vagy a jó elkövetése között nincs más különbség, mint a lelkiismeret nyugalma vagy háborgása.
Ha valaki valami rosszat követett el, és tudja, hogy amit elkövetett, rossz, és rosszul érzi magát miatta, és tudja, hogy miért érzi rosszul magát, akkor az tudatos bűntudat.
Nincs a jótékonyságnak még egy olyan erős ugródeszkája, mint a rossz lelkiismeret.
A rossz lelkiismeret lényegében a saját lelkünkhöz szól, az együttérzésnek viszont a másik ember a tárgya, vagyis megszabadít a rossz lelkiismerettől.
Az embernek fiatal korában van legkevésbé rossz lelkiismerete. (...) Utána azonban rád tör az együttérzés, a gondoskodás, a félelem, a szégyen, a gátlások és kételyek, és akkor a legjobb úton haladsz, hogy ijedt porszemmé válj az arany évek előtt. Az arany évek azok, amikor szabaddá küzdöd magad, amikor önmagad, a rokonaid, a történelem és a világ ellen lázadsz, és kicsit lazítasz a lelkiismeret igáján. Csodálatosak ezek az évek.
Facebook
Pinterest