Racionális gondolkodás
A legtöbb úgynevezett racionalizálásunk nem más, mint hogy érveket keresünk arra, amiben már eleve hiszünk.
"A nagy gondolatok a szívből jönnek", a kis gondolatok a zsebből, és a helyes gondolatok az észből.
A racionalitás a tettekben lakozik, nem a gondolatokban vagy abban, amit "hisz" az ember.
A józan eszem mindig magammal hordom, és mindig megnézem, hogy megvan-e. Mert az alapszükséglet, olyan, mint a telefonom. El sem indulnék nélküle sehová.
Nincs hatásunk a végeredményre, csak a folyamatokra. Amennyiben a legjobb folyamatot alkalmaztuk, megtettünk minden tőlünk telhetőt. Van úgy, hogy a legjobb eljárásnál kockáztatnunk kell - nem veszünk figyelembe minden lehetőséget, vagy készek vagyunk beérni egy viszonylag jó megoldással. Ezek nem olyan engedmények, amiket észszerűség híján kell megtennünk - hanem éppen így vagyunk racionálisak.
Az ember mindig is racionális lénynek gondolta magát. Fel kéne hagynia ezzel a tévhittel.
Érzelmi lények vagyunk. Mire a külvilág jelei elérik a tudatos agykérgünket, már színezve vannak érzelmeink által. Érdemes és lehetséges megpróbálkozni ezektől a hatásoktól elvonatkoztatni, de tudnunk kell, hogy ez egy folyamatos küzdelem. És biológiánk ebben a tekintetben éppenséggel nem a partnerünk.
A jogrendszer, a gazdaság, a szociális politika, a biztonságpolitika túl bonyolult rendszerek ahhoz, hogy szimplán a ráció segítségével optimális döntéseket lehessen hozni. Még ha ténylegesen léteznének is olyan fix alappillérek, mint a matematikában az axiómák, akkor is túl bonyolultak lennének az "egyenletek" ahhoz, hogy a szükséges döntéseket ezen alapokból egyértelműen le lehessen vezetni.
A racionalitás mindig csak a hogyanokban jelentkezik. Ha valamit meg kell csinálni, akkor annak a módjában lehet alkalmazni a racionalitást: hogyan kell eljárni, hogyan kell megszervezni. Vannak viszont a miértek is. Arra már nem tudnak válaszolni.
A racionalitás csak a hogyan kérdésekre ad választ, hogyan kell komputert csinálni, hogyan kell programokat írni, hogyan kell önállóan közlekedő autókat előállítani, és hasonlók. Ám nem ad választ arra, hogy miért.
Az ember (...) nem racionális lény, rengeteg érzelem és hiedelem áll az útjában. Nem lehet tőle azt várni, hogy lássa be, hogy milyen kellemetlen, amit művel, és legyen ésszerű.
Valamilyen oknál fogva az ember néha kirekeszti agyából a racionális gondolatokat, ha saját maga lenne a vizsgálat tárgya.
Facebook
Pinterest