Példaképek
Mindnyájunknak szükségünk van üzemanyagra. Mások segítsége, tanácsa és inspirációja nélkül leállnának az elménk fogaskerekei, és mi cél nélkül megrekednénk.
A fejedben élő szuperhősök (bálványok, ikonok, titánok, milliárdosok és a többi) szinte mind két lábon járó, tökéletlen emberi lények, akik egy vagy két erősségüket maximálisan felturbózták.
Aki szerintem példakép akar lenni, abból sosem lesz példakép. Nekem mindig olyanok voltak a bálványaim, akik öntörvényűen csinálták a dolgukat.
Nem szabad elérhetetlen célokat kitűzni, csak mert a példaképek elérték azokat.
Az ember példaképet nem csak szakmai kvalitások alapján választ. Ahhoz, hogy valaki példaképpé váljon, más értékek is fontosak.
Minden okos ember példaképem. Nemcsak üzleti okosságra gondolok, hanem a tudomány, a művészet, a társadalom kiemelkedően okos képviselőire is. Mindenkire fölnézek, aki a szorgalmával, a tudásával, a tehetségével elért valamit.
Amikor felülmúlod a példaképeidet, és a saját bálványoddá válsz, a sport elveszíti a varázsát. A példaképek arra szolgálnak, hogy kijelöljék az utat, és megmutassák a célt, amiért küzdened és dolgoznod kell. Amikor mindezt elérted, és már csak egyetlen ember van, akit felülmúlhatsz, és akiben megmutatkozhatsz, és az az egyvalaki te magad vagy, nos, az azt jelenti, hogy semmit sem értettél meg.
Az embereknek nyilván kellenek példaképek, olyanok, akikre - nem tudom, mi igazán erre a jó szó - fel tudnak nézni, akikért rajongani lehet, akiket figyelni tudnak, de ezek régen művészek, színészek voltak. Ez a mi életünkből eltűnt. Akkor, amikor lehetővé válik, hogy valakiről azt is megtudjuk, reggel milyen alsóneműben kelt fel, a jó értelemben vett megközelíthetetlenség veszik el.
Butaságokon nevetgélni, saját világot kitalálni, és a világ lenéző beszólásai ellenére is következetesen ragaszkodni annak minden minket boldogító pillanatához, azt hiszem, egyáltalán nem szánalmas dolog, hanem a legbölcsebbek egyike. Ezért tanítóm és példaképem mindenki, aki boldog, önzetlen és örömteli életet él.
Nem hiszem, hogy bárkit is helyes lenne mindenben példaképnek tekinteni. Önmagunk személyiségének megalapozásához és fejlesztéséhez célravezetőbbnek tartom, ha saját, belső értékeinkre és adottságainkra támaszkodva vágunk neki a nagybetűs Életnek.