Önértékelés
Amilyen a kapcsolatunk minősége, olyan mértékben értékeljük önmagunkat, az emberi természet már csak ilyen. Ha egy számunkra fontos ember magyarázat nélkül eltűnik az életünkből, végzetes sebet üthet az önbecsülésünkön. Minél többször éljük át az elutasításnak ezt a módját, annál komolyabb sérülést szenved az önértékelésünk.
Az ember a saját értékét mindig a közösségéhez viszonyítva méri. Manapság azonban az egész világgal kell versenyezni, nem csak a mi falunk, városunk többi fiataljával. Ma már nem csak a szomszéd nagyobb autójára vágyunk, hanem Kim Kardashian cipőire, New York-i luxusapartmanjára, ékszereire. Nem lehetünk már boldogok a falu szépeként, hanem a világ minden tájáról posztoló agyonretusált és rommá műtött szépségekhez viszonyítjuk magukat.
Sokszor az önértékelésünk teljesítményhez kötődik: remekül vagyunk, ha sikereket érünk el, és gyötrődünk, ha valamiben kudarcot vallunk. Jojózik az önbecsülésünk attól függően, milyen érdemjegyet adtunk magunknak. Az együttérzés azonban arra tanít, hogy egy-egy kudarc nem az egész lényünk csődje, csupán annyit jelent, hogy azt az egy dolgot elbaltáztuk. Aki könyörületesebb önmagával, könnyebben kér bocsánatot, és hamarabb látja be, ha hibázott. Az önbecsülése nem forog kockán, mert nem gondolja magát alapjában véve rossz embernek vagy csődtömegnek. Ha valaki nem tud önmagával együttérezni, általában dühbe gurul, ha rámutatunk egy hibájára, mert ezzel azt a tudatot tápláljuk benne, hogy nem elég jó.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem. Ma már tudom, hogy ez: hitelesség.
Az ember egyik legfontosabb mozgatórugója önmaga megerősítése: értékesnek kell éreznünk magunkat, tudnunk kell, hogy valakinek szüksége van ránk, hogy számítunk valamit.
Nem szabad automatikusan elfogadnunk, hogy a természetes egyben jobb is, sem automatikusan feltételeznünk, hogy jobbíthatunk a természetünkön. Tőlünk függ, mely tulajdonságainkat tartjuk értékesnek, és mi a legjobb módja, hogy ezeket kidomborítsuk.
Szeretnünk kell magunkat, ennyi az egész. Ha mi magunk se szeretjük magunkat, akkor ki szeressen?