Öltözködés
A külsőd megtervezése remek alkalom az önkifejezésre. Sőt, nagyszerű kommunikációs eszköz, majdnem önálló nyelv, ami a beszéd mellett vagy helyett borzasztó sok mindent elárul rólad a többi embernek. Mindig tudatosan használd ezt a nyelvet, azaz törekedj arra, hogy a ruháid, a stílusod téged mutassanak be, és ne másokat próbálj utánozni!
Öltözz magadnak és a férfinak, akit szeretsz (ha van ilyen)! A nők azért öltözködnek, hogy más nőket lenyűgözzenek - ezt felejtsd el! Felejtsd el!
Ha túl sok ruhája van, ne dobja el, használja fel újra! Adieu a vadonatújnak, bonjour az újjávarázsolt réginek!
Amikor olyan ruhát viselek, ami nem feltétlenül a komfortzónámba tartozó viselet, akkor az számomra kihívás és kaland. Egyszerre zavarba hoz, de ugyanakkor felszabadít, hogy íme, lehetnék ilyen is.
Lazul a világ, színházba sem ünneplőben járnak már az emberek, globálisan rövidülnek a nadrágok, és sajnálatos módon ez a tendencia inkább a férfiakat érinti.
Ne kövesd a trendeket! Ne hagyd, hogy a divat kisajátítson téged, te döntsd el, mi vagy, és mit akarsz kifejezni azzal, ahogyan öltözöl, ahogyan élsz!
Hagyjátok el, ami felesleges, becsüljétek meg a kényelmeset, és fel fogjátok fedezni a puritanizmus eleganciáját!
A hülyék sosem elegánsak. Az intelligens ember ezzel szemben két rongyot is észszerűen passzít össze, tehát mindig elegáns.
A stílus abban rejlik, hogy megtaláljuk az egyensúlyt három tényező közt: kik vagyunk, mi áll jól nekünk, és hová tartunk. Ezt az egyensúlyt tükrözze az öltözködésünk.
A stílus az egyetlen igazi luxus, amit mindenki megengedhet magának, ha van pénze, ha nincs; az elegancia pedig úgy érhető el, hogy elnémítjuk a lármás irányzatokat.
A politikusfeleségek ritkán szólalnak meg, ők az öltözködésükkel kommunikálnak. Az értékrendjüket, a minőség iránti elkötelezettségüket, a naprakészségüket mind-mind a ruhával és a kiegészítőkkel fejezik ki.
Lehet, hogy túlgondolom pszichológiailag, de ha valaki ingben jár dolgozni, akkor egyúttal ki is fejezi vele a munkájához való komolyabb hozzáállását. De ez mindenféle külalakra, így egy irodára is igaz: ha igényes környezetbe járhatnak a kollégáink nap mint nap dolgozni, az meglátszik a moráljukon is.
A színekkel mindig azt akarjuk magunkhoz venni, amelyből épp hiányunk van (amúgy nem csak a színek tekintetében van ez így). Ha megnézzük, hogyan öltözködik egy depressziós ember, sokszor látjuk azt, hogy igen színes, élénk színeket visel. Mintha a színektől várná, hogy jobb kedvre derítsék őt.
Facebook
Pinterest