Névtelenség
Az internet sok gyerek számára az önmegvalósítás eszköze. Lehetővé teszi, hogy felfedezzék, kik is ők, és mivé akarnak válni, ez azonban csak akkor működik, ha megmarad magánjellegűnek és névtelennek, ahol lehet úgy hibázni, hogy közben senki sem figyel meg. Attól tartok, az én generációm volt az utolsó, amely élvezhette ezt a szabadságot.
Az átlagembert, aki a mindennapok életét éli, a hírnév valami hipnotikus erővel vonzza. Egyesek inkább pokolra jutnának, mint hogy a névtelenségben létezzenek. De akadnak kevésbé szerencsések is, akik hírhedtségre kárhoztattak, és rossz hírük súlyosabb ítélet, mint bármelyik börtönbüntetés.
Igaz ember, világpolgár csak az lehet, aki képes névtelenségbe vonulni, aki meg tud szabadulni hamis énjétől.
Jó lehet névtelenségbe burkolózni. Az ember szabadon választhatja meg, milyen akar lenni. Újból kitalálhatja önmagát. Ha hibát követsz el, vagy valami rettenetes dolgot, lesz-e egyáltalán valaki, aki emlékszik rá?
Napjainkban a névtelenség rosszabb, mint szegénynek lenni. A hírnév a legfontosabb dolog a kultúránkban, és egy dolgot megtanultam: ezt nem adják ingyen.
Facebook
Pinterest