Neurológia
Egy neuron önmagában nem sokat jelent az élő szervezet szempontjából. A kísérleti területen kívül eső egész, élő agy sok millió tüzelő neuronjának saját elektromos jelleggörbéit szomszédai és a többi, az ingertől látszólag független neuron tevékenysége határozza meg. Naponta több ezer neuron pusztul el, és alig néhány helyettesítődik, a számottevő kognitív vagy funkcionális hanyatláshoz mégis évtizedek kellenek, ha egyáltalán bekövetkezik, amíg a villanyt végleg le nem kapcsolják.
Az érzéseink a legtöbb neurológus szerint az agyunkból erednek (...). Amikor boldog, szomorú, mérges vagy ijedt vagy, az hihetetlen módon nem egyéb, mint agysejtek egymással való kommunikációja.
A neurológusok, talán sokkal inkább, mint más specialisták, megannyi tragikus esettel találkoznak - gyógyíthatatlan, könyörtelen, gyötrelmes betegségekben szenvedő emberekkel. Hogy az orvos ne azonosuljon túlságosan a páciensével, az együttérzés, szimpátia és bajtársiasság mellett szükség van egyfajta távolságtartásra is.
Gondolataink fizikai hatást gyakorolhatnak agyunkra, vagy legalábbis fizikai reakciót válthatnak ki benne. Neurológiai szempontból azzá válunk, amire gondolunk.
A valóság egyenlő a neurológiával. A valóság agyi működés. Ha ott ülne ön mellett egy kutya, ön is és a kutyája is más-más valóságot érzékelne. A valóság megváltoztatható.
Az egészséges agy százmilliárd idegsejt szimfóniája. Minden egyes agysejt működése belesimul a nagy egészbe, s ez teszi lehetővé a gondolatok, a mozdulatok és az emlékképek születését - még egy tüsszentést is. De elég csupán egyetlen disszonáns hangszer a szimfónia harmóniájának megtöréséhez.
Az elme olyan, mint egy karácsonyi izzósor áramköre. Amikor az agy jól működik, minden égő tündöklően világít. A rendszer gyakran képes alkalmazkodásra, így ha egyetlen darab kiég, attól a többi még nem alszik ki. De a probléma helyétől függően olykor egy tönkrement izzó miatt is sötétségbe borulhat az egész sor.