Negatív gondolatok
Ha az ember annyit dolgozik, amennyit csak bír, nem gondol összevissza mindenféle dologra.
A gondolat - tisztán a gondolat - épp olyan hatalmas erő, mint valami villamos telep, - olyan jótékony, akár a napfény, vagy annyira romboló, mint a méreg. Aki megengedi, hogy valamely rossz gondolat az agyába férkőzzék, ép olyan veszedelemnek teszi ki magát, mint, aki a vérébe beoltatja a vörhenyt. S ha aztán is magában hordja, amikor már megfogant, soha többé az életben nem tud tőle megmenekülni.
Lehetőségünk van függetleníteni magunkat a gondolatainktól, hiszen a gondolatok jönnek és mennek. Így megszabadulhatunk attól, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítsunk a gondolatainknak.
Ugyanúgy, ahogy az atomok materializálódnak, amikor bekapcsoljuk a részecskedetektort, és hullámként viselkednek, amikor interferenciaminták után kutatunk; az általunk választott szűrők határozzák meg, hogy mit látunk a világból. Amikor a problémákra és a kockázatokra fókuszálunk, akkor elveszítjük a kreativitásunkat és a képzelőerőnket.
Néha elrejtjük magunk elől a gondolatokat, amelyek nemkívánatosak a számunkra.
Hasonló kapcsolatban állunk az elménkkel, mint lovas a lovával. A ló (az elme) néha szeretne szabadon vágtatni vagy páfrányt legelni, ezért kitépi kezünkből a gyeplőt, és közben majdnem kirántja helyéből a vállunkat. A tudatos jelenlét nyelvén mindez azt jelenti: ha megrántjuk a gyeplőt, akkor az elménk csak még jobban fog tiltakozni. De ha csak gyengéden meghúzzuk, közben csettintünk, mint a cowboyok, és még azt is hozzátesszük, hogy "hó, öregfiú!", akkor elménk fokozatosan lelassít és engedelmeskedik, végül pedig odasúghatjuk neki, hogy "köszönöm". Ha elménk el akar vágtatni velünk, és erőszakosan visszarántjuk, akkor ledob bennünket, és elnyargal. Ha empátiával fordulunk önmagunk felé, ha ellen tudunk állni a követelőző gondolatoknak, akkor viszont elcsendesedik.
Képzeljük el, hogy elménk egy palack tiszta víz, és az alján homok van. Amikor elménket felzaklatják a gondolatok vagy az érzelmek, az olyan, mintha felráztuk volna az üveget: a homok felkavarodik, a víz zavarossá válik. Ám ha nyugodtan tartjuk a palackot a kezünkben, a homok leülepedik, ahogy a gondolataink is lecsillapodnak, ha egyszerűen csak figyeljük őket, és nem kezdünk el azonnal reagálni rájuk. Mint említettem: érzelmi problémákból gondolkodással nem fogjuk megtalálni a kivezető utat. Csak mélyebbre ássuk magunkat, ha megpróbáljuk kideríteni, miért érezzük, amit érzünk. Olyan ez, mint a hínár: minél inkább vergődünk, annál jobban belegabalyodunk. El kell fogadnunk, hogy a gondolatoknak nem tudunk gátat vetni, a történéseknek azonban igen.
Mivel a depresszió titokzatos és jobbára láthatatlan, könnyen szégyenfolt lesz belőle. A depressziósoknak pedig különösen kegyetlen dolog a szégyenfolt, mivel a gondolatokra hat, márpedig a depresszió a gondolatok betegsége.
Gondolataink szelektálásra, kontrollálásra és elengedésre várnak! Ha kritika nélkül elhisszük őket, teljesen kiszolgáltatottá válunk a saját negatív gondolati folyamatainknak.
A makacs szennyeződések, csakúgy, mint a tudat tisztátalanságai, nehezen múlnak el - jócskán kell hozzá erőlködnöm.
Facebook
Pinterest